Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - Hársfalvi Péter: A közép- és alsófokú mezőgazdasági igazgatás a felszabadulás után / 71–86. o.

74 Hársfalvi Péter szerűség, kényszertársulás, szerződéses termelés, termelési kényszer stb. eszközeit óhajtotta igénybe venni. Különös gondot óhajtott fordítani a törvény a paraszti gazdaságok termelésére, mert ezeknek a gazdaságoknak a hozamára is egyre inkább szüksége volt a háborús gazdálkodásnak. A törvény kimondotta, hogy minden birtokos köteles az okszerűség követelményeinek megfelelő gazdálkodással beleilleszkedni az ország általános mezőgazdasági termelési rendjébe, sőt azt is kimondotta, hogy a mezőgazdaság termelési rendjének közérdekű biztosítása érdekében hatósági intézkedésnek van helye, ha a birtokos nem, vagy nem kellő színvonalon műveli birtokát.

10 A törvényjavaslat miniszteri indokolásában ezek mellett nyomatékosan hangsúlyozódott az is, hogy e törvény nem az állami tervgazdálkodás jegyében született, s a tervszerűséggel nem akarják az egyéni kezdeményezést megbénítani. „Tervről annyiban lehet szó, hogy határozott célokat kell kitűzni."

11 Azonljan, a tőkés termelési viszonyok mellett és miatt a törvényben foglalt program megvalósítása illúzió volt. E mellett a törvény célkitűzéseinek hatékonyságát az is csökkentette, hogy annak végrehajtását a megreformálandó érdekképviseleti szervezetre óhajtotta bízni. Ezzel eldöntöttnek látszott a korábbi vita, s az érdekképviselet megkapta az elsőbbséget a mezőgazdasági termelés irányításában. A törvény egyik szervezeti intézkedéséről érdemes bővebben megemlékezni. A községi gazdasági elöljárói munkakör megalkotásával létrejött az a kapocs, mely a termelőkkel való közvetlen érintkezést volt hivatva biztosítani, s amely összekötötte a járási gazdasági felügyelőt a községi termelőkkel. A gazdasági elöljárót a községi önkormányzati igazgatástól függetlenítették, a miniszteri indoklásból kitetszően azért is, mert azt nem látták alkalmasnak a mezőgazdasági termelés irányítására. A gazdasági elől járó a földművelésügyi miniszter fennhatósága alá tartozott, de egyben a községi mezőgazdasági bizottság titkári teendőinek ellátása is reá hárult, bevallottan azzal a célzattal, hogy életre keltse az érdekképviselet községi szervezetét, a mezőgazdasági bizottságot. A mezőgazdasági bizottság titkári teendőinek ellátásával való megbízatása az állami szakigazgatás és az érdekképviselet közötti szorosabb együttműködés szándékával és törekvésével magyarázható. A gazdasági előljáró tiszteletdíjas állami tisztviselő volt. Az állások betöltésénél a gyakorlatban nem elsősorban a mezőgazdasági szaktudás, hanem a holdak száma került mérlegre, s így a legtöbb gazdasági elől járó kulák vagy kisebb földbirtokos volt. A gazdasági előljáró feladatköre'kiterjedt a mezőgazdaság minden ágára, de ,,nem terjedt ki a gazdálkodásba való beavatkozásra". Teendőit az 1894. XII. és az 1942. XVI. te. végrehajtásával kapcsolatos feladatok határozták meg. Az elől járó mezőgazdasági ügyekben a községi elöljáróságnak" szaktanácsadója és a községi képviselőtestületnek tagja lett. Ily módon a helyi igazgatás és önkormányzati szervekkel való együttműködést is igyekezett a törvény biztosítani. Községi szinten így a gazdasági előljáró a mezőgazdasági igazga10 1942 : XVI. te. II. fejezete, különösen a 21—22. §., s a miniszteri indokolás. Magyar Törvénytár. 1942. évi törvénycikkek. 109. és köv. lapok. "Uo. 112. 1.