Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - Hársfalvi Péter: A közép- és alsófokú mezőgazdasági igazgatás a felszabadulás után / 71–86. o.

A közép- és alsófokú mezőgazdasági igazgatás a felszabadulás után 75 tás központi alakja volt, aki mint állami szak tiszt viselő az érdekképviselet és a községi igazgatás mezőgazdasági teendőit is irányította.

12 A mezőgazdaság irányításával kapcsolatban meg kell emlékeznünk a 3970/1943. M. E. sz. rendeletről is. Ez a földművelésügyi igazgatás egyszerűsítését tűzte ki céljául. A rendelet lényege abban merült ki, hogy a középfokú szakigazgatási szerveket, a megyét, és az érdekképviselet alsóbb szerveit a korábbinál nagyobb hatáskörrel ruházta fel, csökkentve a földművelésügyi miniszter jogkörét. E rendelettel a kormányzat az igazgatás hatékonyságát óhajtotta fokozni.

13 Végezetül még szólnunk kell a kifejezetten háborús jellegű és indokú beszolgáltatási rendszerről is, mely jelentős mértékben érintette a mezőgazdaság irányítását és ellenőrzését is, illetve a hatóságok, az állami igazgatás beavatkozási jogkörét. Az 1941. évi X. te. előterjesztésekor a kormány a közellátás megszervezését azzal indokolta, hogy a háborúra való tekintettel a minisztérium kénytelen a magánszemélyek gazdálkodását és fogyasztását korlátozni. A közellátás megszervezésének egyik fontos eleme a beszolgáltatási rendszer lett. Ennek legismertebb formája az 1943—44-ben bevezetett ún. Jurcsekrendszer, melynek az volt a lényege, hogy a szántóföldi kataszteri jövedelem arányában minden termelőre kivetették a beszolgáltatandó termény és termék mennyiségét, figyelmen kívül hagyva a gazdálkodó . tényleges termését és szükségletét. Ezzel akarták a termelőket kényszeríteni, hogy a kivetésben érvényre jutó országos szükségletnek megfelelően irányítsák gazdálkodásukat és termelésüket.

14 A beszolgáltatás kiterjedt adminisztrációt követelt meg. Minden termelőről részletes nyilvántartást vezettek — gazdalajstrom, gazdalap, gazdakönyv — melyek alapján a hatóságok hiteles és részletes adatokat kaptak az egyes gazdaságokról, sőt a termelők háztartásáról is. A beszolgáltatással kapcsolatos feladatok ellátása, a 100 holdon aluli birtokosok esetében a községi elöljáróságok feladata volt, a 100 holdon felüli birtokosok esetében ezeket a teendőket'az illetékes közellátási felügyelőség látta el.

15 A beszolgáltatási rendszer kiépülésével érte el a legmagasabb fokot a polgári-fasiszta államnak a mezőgazdasági termelésbe való beavatkozása, s ez növelte meg leginkább a közép- és alsófokú közigazgatás mezőgazdasággal kapcsolatos teendőit is. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a háború alatt Magyary a hadigazdálkodástól függetlenül is szükségesnek és indokoltnak látta az egyes üzemekig lehatoló és azokról alapos nyilvántartást vezető mezőgazdasági igazgatás kiépítését. Javasolta ezzel kapcsolatban a német fasiszta mezőgazdasági igazgatás szisztémájának átvételét, mely magában foglalta a községek s az egyes gazdák üzemének megismerését és ellenőrzését szolgáló üzemi lapok és egyéb szemléltető nyilvántartások rendszeresítését.

16 12 A gazdasági elöljáró feladatával kapcsolatban a törvény szövegén kivül lásd: Országos Mezőgazdasági Kamara 1943. évi jelentése. Budapest, 1944. 33—34. 1. 13 Uo. 38. lap. _ -'•-•'-' - ; •• v 14 A beszolgáltatási rendszernek a dolgozó parasztság szempontjából való értékelését lásd: Incze—Petőcz : A dolgozó parasztság helyzete az ellenforradalmi rendszerben. Budapest, 1954. 113—114. 1. 15 Uo. 99—100. lap. 16 Közigazgatástudomány. 1942. 71, lap.