Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - Hársfalvi Péter: A közép- és alsófokú mezőgazdasági igazgatás a felszabadulás után / 71–86. o.

A közép- és alsófokú mezőgazdasági igazgatás a felszabadulás után 78 — hangoztatják — ,,a nemzeti termelés legfontosabb ágának, a mezőgazdaságnak a felkarolása", erre kell a vármegyei közigazgatásnak is elsősorban gondot viselnie.

7 A közigazgatás igazi feladata az akták elintézése után kezdődik, kinh, „a véget nem érő, gyöngén felhasogatott, trágyázatlan szántókon, a víz alá süllyedt réteken, az elgazosodott legelőkön ... a sártengerbe merülő úttalan falvakban, elhanyagolt, bozóttal felvert gyümölcsösökben, a kivágásra kerülő szőlőkben, az elégedetlen, a beteg, lerongyolódott emberek között és a temetők közelében, amik tömve vannak apró kis fakeresztekkel."

8 Ezek a valóságot mutató, de soha komolyan nem vett szavak szintén a gazdasági élet fokozottabb és kiterjedtebb közigazgatási irányítását sürgetik. A mezőgazdasági igazgatás vizsgálói arra is rámutatnak, hogy annak szervezete is alkalmatlan az eredményes igazgatáshoz. Magyary szerint a földművelésügyi közigazgatás, bár többféle szervvel rendelkezik, mint bármelyik tárca, mégsem egészséges és eredményes, mert tagolása célszerűtlen, nem elég erős, s a termelőkhöz nem jut elég közel. A mezőgazdasági igazgatás szervezete lényegében csak a járásig hatol úgy, hogy a közigazgatás az agrár lakosságtól marad leginkább távol. A járási gazdasági felügyelők és a gazdák között nincs összekötő kapocs, s a járási felügyelő nem tud közel kerülni a termeléshez és a termelőkhöz sem.

9 A beavatkozás fokozása, az igazgatás racionalizálása és a termelőkhöz való közelebb vitele volt az a hármas feladat, melynek megoldására törekedett a közigazgatási politika. Bármilyen erőteljessé is vált azonban az állam beavatkozó törekvése, a tőkés gazdálkodás egységes érdekei és az egyes tőkések érdekei közötti ellentmondás a beavatkozás hatékonyságát eleve kétségessé tette. « Az állami és önkormányzati igazgatás kettőssége szintén akadályát képezte az egységes célok érdekében való hatékony közreműködésnek. Igaz, az önkormányzatok szerepe ekkor már jelentékenyen megcsappant, de meg nem szűnt, s e két típusú szerv között a koordináció és az együtt munkálkodás hiányzott. Ütközések, hatásköri villongások nehezítették a feladatok megoldását, mind az állam, mind az önkormányzati szervek részéről. A. Horthy-korszakban épül ki nálunk a mezőgazdasági érdékképviseleti rendszer. J£z a községekig lehatoló szervezet szintén, sőt elsőrendű jogot formált magának a mezőgazdasági termelés és az azzal összefüggő kérdések irányításában. Azonban az~ érdekképviseleti rendszer megyei, de különösen járási és községi szervezete életképtelen volt. Az érdekképviselet és az állam között a beavatkozás joga és mértéke szintén vita tárgyát képezte, és a mezőgazdaság fokozottabb és egységes irányítását szintén gátolta. A sok harc és vita után 1942-ben tető alá hozott, a mezőgazdaság fejlesztését célzó XVI. te. nagyigényű lépést akart előre tenni az előbb említett hármas feladat megoldásában. Jelentős állami gondoskodást és beavatkozást helyezett kilátásba a mezőgazdasági termelés vonatkozásában. A kitűzött cél, a föld termelőerejének fokozása, a mezőgazdasági ter^ melés mennyiségi és minőségi emelése, ezáltal a nemzeti jövedelem gyarapítása volt. Ennek megvalósulására a törvény a szakoktatás, gépesítés, terv7 Fiacher Béla : Mezőgazdasági. . . vármegyei közigazgatás a községekben. (A korszerű közszolgálat útja. 5.) Budapest, 1938. 158. 1. 8

Uo.-1'57. 1. 9 Magyary Zoltán: Földművelési politika. Közigazgatástudomány. 1942. 72. 1.