Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Bélay Vilmos: A Moszkvai Állami Történeti-Levéltári Intézet tansegédletei / 313–318. o.

316 Irodalom terjedt el a tudatos és tervszerű forrásgyűjtés, és hogyan alapozták meg a forráskritikát (I. Péter cár elrendelte például a régi. történeti források összegyűjtését). Miként tágult a történetírók érdeklődési köre ? — ez is érdemes a megvizsgálásra. A XVIII. század tárgyalásától kezdve a segédlet egyre inkább egy-egy nagy történetírói egyéniség munkásságának ismertetése. Csak a legkiemelkedőbbeket említve: Tatiscsev, a minden tudományt művelő Lomonoszov* az igen nagy hatású Radiscsev, majd a forradalmi demokraták, végül a legnagyobb polgári történészek, Szolovjov és Kljucsevszkij. Az imperializmus korának történetírását már annak a jegyében vizsgálja, hogy e korszákban már működött, mint történetíró is, Lenin. A-tansegédlet utolsó fejezete a szovjet történettudomány főbb műveit ismerteti. Mint tudjuk, a Szovjetunióban igen nagy figyelmet szentelnek a történeti források kiadása elméleti művelésének is. E tudományt „Archeográfia" néven emlegetik — ez a következő itt tárgyalásra kerülő tansegédlet címe. Az írásos történeti források kiadását, illetve forrásként való felhasználását már a korai középkorban, a XII. században is ki lehet mutatni. A források kiadása rendszeressé azonban csak a XVIII. században lerz (ugyanúgy mint nálunk). Minthogy a dolog természete szerint elsősorban történeti? ók foglalkoztak a történeti források publikálásával, tehát ez a brosjira nagyjában ugyanazoknak a történetíróknak munkásságát ismerteti, akikkel az előbbiekben tárgyalt brosúra is foglalkozik. A forráskiadás azonban, hasonlóképp mint nálunk és más országokban is, rendszerint nem- egy-egy történetíró egyéni munkája, hanem munkaközösségek foglalkoztak vele. Nagy jelentőségük van e szempontból az oroszországi archeográfiai bizottságoknak, amelyek az ország számos vidéki városában is működtek. Nagytömegű publikációt tettek közzé az archeográfiai bizottságokon kívül a Tudományos Akadémia, a Történelmi Társulat és a nagyobb levéltárak is. A segédlet jellemzi ez intézmények forráskiadási tevékenységét és rámutat annak a polgári szemléletből eredő hiányosságára. Ezután rátér a szovjet archeográfia immár negyven esztendős munkásságának bemutatására. Szól ennek során a hivatalos pártkiadványokról, az „Isztpartok" — a párttörténet forrásanyagát gyűjtő* és elsőízben feldolgozó bizottságok — tevékenységéről, a Marx—Engels—Lenin Intézetről és annak kiadványairól, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája, a Pártközpontnál működő bizottságok, és a Külügyi Népbiztosság forráskiadási tevékenységéről. Ismerteti az archeográfiai tankönyvek alapján a magyar olvasók számára megismerhető archeográfiai problémákat, mint a szövegek kiválasztásának, visszaadásának, jegyzetelésének, tájékoztató apparátussal való ellátásának kérdéseit.. Az „Orosz paleográfia" c. segédlet tárgya nagyjában azonos L. V. Oscrepnyin professzor azonos című terjedelmes tankönyvének tárgyával. Ezt folyóiratunk más helyén bővebben ismertetjük, ezért az utóbbi tartalmi kivonatának tekinthető segédletről itt többet nem szólunk. „Az állami hivatalok története" c. segédlet az 1917-ig, vagyis a Nagy Októberi Szocialista Forradalomig terjedő korszak állami hivatalait tárgyalja. A hivataltörténet tanulmányozásának többféle aspektusa lehetséges. Lehet foglalkozni a hivatalok történetével úgy, mint az illető állam politikai története egyik szektorával. De lehet úgy is foglalkozni, mint a levéltárakban őrzött fonclokat létrehozó intézméuyek történetével. A segédlet mindkét szempontra figyelemmel van. Genetikus rendben haladva bemutatja a hatalom szerveit a régi orosz államban, majd végigvezeti az olvasót a feudális széttagoltság és a központosított monarchia korszakain keresztül egészen a szovjet állam megszületésének idejéig. Minden történelmi periódus tárgyalásánál sorra veszi a legfőbb kormányhivatalokat, a központi majd a helyi állami hivatalokat és a nemzetiségi vidékek speciális hivatalait. Ez az itt olvasható sematikus felsorolás persze csak nagyon sommásan mutatja meg a hivatalok rendszerét, hiszen az állami hivatalok az egyes periódusokban mind nevükben, mind jellegükben mások és mások. Lényegük azonban mindig egy — és "erre a brosúra állandóan ráirányítja olvasói figyelmét. Az állam a forradalom előtt a kizsákmányoló osztályok erőszakszerve a dolgozó osztályok elnyomására. Az állam egyébként felépítmény, amelynek működését a gazdasági alap határozza meg. Ez a tétel a vizsgálódás alapja, miközben a brosúra végigvezet a különféle prikázok, kollégiumok, magisztrátusok, tanácsok ós minisztériumak szövevényén. Fenti segédletnek időbeli folytatása az a segédlet, melynek címe ,,A szovjet állami jog és a Szovjetunió állami hivatalainak történele". A brosúra első fejezete a szovjet államot mint a proletariátus diktatúráját mutatja be. A következőkben azt a folyamatot szemlélteti, amint a hivatalok, a forradalomelőtti állami hivatalok utódjai újtípusú szovjet hivatalokká lesznek. ,,A Szovjetunió ügyintézésének története és szervezete" c. segédlet egyik főfeladata annak bemutatása, miként működik közre a hivatali ügyintézés a történelmi dokumentum-bázis kialakításában. A hivatali aktából történeti forrás lesz, a hivatal műkő-