Levéltári Közlemények, 31. (1960)
Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Bélay Vilmos: A Moszkvai Állami Történeti-Levéltári Intézet tansegédletei / 313–318. o.
% Irodalom 317 désének megismerése hozzásegíti a kutatót a forrás helyes felhasználásához. A brosúra a dokumentumok különféle osztályozását mutatja be: miként lehet őket keletkezési idejük, eredetük, előállításuk módja szerint vagy aszerint csoportosítani, hogy a hivatali belső vagy külső dokumentációhoz tartoznak-e, továbbá hogy eredetiek-e vagy másolatok, valódiak-e vagy hamisít.ványok és így tovább. Vázolja a dokumentáció, az írásbeli ügyintézés történeti fejlődését a XI— XII. századtól kezdődően. A dolog természete szerint sokszor ugyanazokkal ősjelenségekkel foglalkozik, amelyekkel egy az előbbiekben tárgyalt másik segédlet is foglalkozik, de a megvilágítás — hogy úgy mondjuk — más irányból történik. Foglalkoznia kell e brosúrának is az állami hivatalok rendszerével. Nem a hivatalok egymás fölé- és alárendelése, a hierarchia érdekli, hanem az egyes hivatalok belső munkája. Tehát nem a hivatalokat szervező rendeleti anyag a brosúra forrása, hanem a hivatalok belső instrukciói. Hogyan iktattak a hivatalban, mi volt az ügyirat útja a hivatalon belül, mit jegyeztek rá, hogyan tették irattárba, hogyan rendezték és leltározták ott? A segédlet kiterjeszti figyelmét a nem írásos dokumentumokra is — mint például a fotográfiák, a mozgófilm (kinő)- anyag ós a hangfél vételek (fonográf és gramofon), amelyek már a cári Oroszországban is keletkeztek (utóbbiak ugyan csak az utolsó két évtizedben). Ez megint emlékeztet arra, hogy a Szovjetunióban az ilyen jellegű dokumentációs anyag is a levéltárak gyűjtőkörebe tartozik és a velük való bánásmódra kiképzik a levéltári főiskola hallgatóit. A segédlet második része részletesen foglalkozik a szovjet állam hivatali ügyintézési vonatkozási': rendelkezéseivel és ezek végrehajtásának a gyakorlatban való "jelentkezésével. Tárgyalja a speciális dokumentációval (könyvelési, statisztikai, terved zési, igazságszolgáltatási, személyi nyilvántartási stb. anyag) kapcsolatos tudnivalókat is. Megtanítja a levéltári főiskola hallgatóit, miként kell az ügyiratot kialakítani, hogyan kell a hozzátartozó mellékleteket csoportosítani, indexet készíteni, megismerteti az irattári rendszereket, a kartotékolási módszereket, s nem utolsó sorban a levéltári őrzési egysegek címének (fejének) helyes megformulázását. Ba az említett tansegédletek anyagának futólagos áttekintése után benyomásainkat szeretnők összefoglalni, a következőket kell mondanunk. Némi irigységgel szemlélhetjük a történeti segédtudományok kidolgozottságának ezt a mélységét, az irodalom eme gazdagságát. A levéltárosok mindennapi szakmai munkájához szükséges történeti segédtudományi ismeretek valamennyiére rendelkezésre áll olyan tansegédlet, amely tucatnyi összefoglaló szakmunkára támaszkodva íródott meg. Ugyanakkor feltűnő, hogy a történeti segédtudományoknak az az ága, amely nálunk a legkidolgozottabb, ti. a diplomatika, hozzávéve a szfragisztikát és heraldikát, e brosúrák közt nem szerepel. Mi talán épp e három disciplinára tudjuk a legkönnyebben kiképezni a jövendő levéltárosokat, mert e háromnak tankönyvei is, jelenleg működő szakemberei is vannak. De mennyit kell még dolgoznunk, amíg Összefoglaló magyar történeti földrajzi, forrástarii, archeográfiai, paleográfiai, historiográfiai, metrológiai tankönyvek is rendelkezésre fognak állni! A legtöbbjének elkészítésére tudomásunk szerint még kísérlet sem történt, csak részletkutatások folytak és folynak. Pedig — sit venia verbo ! — a levéltáros mindennapi munkájához talán nagyobb szüksége is van például archeográfiai vagy metrológiai ismeretekre, hogy az újabbkori irattanról ne is beszéljünk — mint középkori diplomatikai ismeretekre, hiszen a magyar levéltárosoknak csak kis hányada foglalkozik Mohácselőtti oklevelekkel. A tansegédletek olvasása közben még más is vált ki elismerést, különösen egy kis nép fiából. Az a szinte kontinentális méretű szemlélet, amely a múltban a mohamedán világhoz tartozó BelsőázsiAtól a Balti tengerig, Grúziától az Északi Jeges-Tengerig terjedően vizsgálja az emberi társadalom életének, oly an > egymástól távoleső és mégis összetartozó jelenségeit, mint a hossz-, tér- és súlymérés, az időszámítás, az írás és a jog. A vizsgálódás körébe vont és rendszerbe foglalt legkülönbözőbb dokumentációs anyagokat földrajzi értelemben is óriási területről gyűjtötték egybe, és ugyanígy imponálóan nagy történelmi korszakon keresztül vizsgálták fejlődésüket: tulajdonképp az írás alkalmazásának kezdeteitől a legújabb időkig, mintegy ezeréves perióduson végig. (De ha az előzményekot tekintjük, pl. a történeti földrajz tárgyalásánál még jóval messzebbre nyúlnak vissza.) Valamennyi brosúra egységes szemlélettel íródott. Arra külön is szeretnők rámutatni, hogy mily részletesen tárgyalják és ismertetik meg a hallgatókkal a feudális korszak első századainak történelmét a legkülönbözőbb oldalakról megvilágítva (történeti földrajz, írás és nyelvtörténet, intézmények története, források és történetírók). Amelyik hallgató alaposan, áttanulmányozza ezeket a brosúrákat — márpedig bizonyára a nagy többség ilyen, liiszen ezekből a tárgyakból vizsgázniuk kell — történelmi ismeretekkel felvértezetten lép be a levéltárakba akár kutatni, akár mint ifjú munkatárs a levéltári gyakorlati ismeretek elsajátítása végett.
