Levéltári Közlemények, 31. (1960)
Levéltári Közlemények, 31. (1960) - Degré Alajos: A közigazgatás megindulása Zala megyében a felszabadulás után / 3–21. o.
A közigazgatás megindulása Zala megyében a felszabadulás után 9 szegi járási főszolgabíró pesszimista jelentéseiben nyíltan szovjetellenes hangot ütött meg. 46 A zalaegerszegi 1. sz. népiskola igazgatóját a nemzeti bizottság állásától felmentette, de a nemzeti bizottság által kijelölt új igazgató még nem tért vissza a katonai szolgálatból. Addig a tanfelügyelő hozzájárulásával az elmozdított igazgató helyettesítette. 47 Brand alispán még április 29-én is Nagykanizsára az ottani nemzeti bizottság által elmellőzött L. A.-t, Sümegre pedig B. L-t kívánta a főszolgabírói teendők ellátására kiküldeni, akit kevéssel utóbb az igen enyhe határozatokat hozó zalaegerszegi 1. sz. igazolóbizottság is vezetőállásra alkalmatlannak minősített. 48 Az állásukban megmaradt, vagy oda visszahelyezett Horthy-rendszerbeli tisztviselők sokszor a régi, kényelmes, jogszabályokkal gondosan körülbástyázott, de a hozzájuk forduló felek érdekével kevéssé törődő munkamódszereket folytatták. Pl. Grünféld Izidor nyugalmazott irodatiszt május 2-án Budapesten kelt levelében kérte elmaradt nyugdíjának folyósítását. A május 14-ón érkezett levélre a megye nem is válaszolt. Csak kétszeri sürgetés után, június 11-én hívta fel, hogy anyagi és fegyelmi felelősség terhével tegyen nyilatkozatot, mely hónapokra nem kapta meg a nyugdíjat. 49 Pedig nyilvánvaló volt, hogy a Budapesten élő 62 éves beteg ember legalább is január elseje óta nem kaphatott nyugdíjat. A tapolcai főszolgabíró május 25-én amiatt panaszkodik, hogy a csendőrségnél szolgált embereket el kellett bocsátania. Az új rendőrség szerinte annyi visszaélést követ el, hogy ezekkel az emberekkel a közrendet nem tudja helyreállítani. 50 Július 15-én a belügyminiszter táviratban kért jelentést a megyét ért lakóházkárokról. A főispán a főszolgabíróktól, azok a községi és körjegyzőktől írásban kértek tájékoztatást, és a sürgősen kívánt jelentés csak augusztus 11-én ment el. 51 Ilyen körülmények között érthető, hogy a nagykanizsai nemzeti bizottság hivatalos intézkedést nem várva, már április 16-án a saját elgondolásai szerint megszervezte az igazoló bizottságot, sürgette a közhivatalnokok igazolásának megkezdését, sőt intézkedett népbíróság felállításáról is, „nehogy a régi rend emberei irányítsanak tovább is". 52 A Kommunista Párt nagykanizsai szervezete még jóval később is kifogásolta, hogy a nemzeti bizottság által mellőzött, de utóbb az igazoló bizottság által simán igazolt L. A. főszolgabíró a főszolgabírói hivatalban beosztottként dolgozik. Az alispán ezen úgy segített, hogy nevezettnek betegszabadságot adott, és ezt mindaddig meghosszabbította, míg végre 1946 februárban nevezett nyugdíjazását kérte. 53 IV. Az igen változatos alapon mégindult Zala megyei közigazgatásnak három hétig nem volt kapcsolata az ideiglenes nemzeti kormánnyal. Április 23-án azonban megjelent Zalaegerszegen B. Molnár József tanár, a nemzeti parasztpárt tagja, akit a kormány nevezett ki Zala megye főispánjává. Kinevezése ugyan csak április 28-i kelettel, május 8-án jelent meg a hivatalos 46 A zalaegerszegi főszolgb. heti jel., ápr. 28. 47 Fi. 265. 48 Fi. 66. «Alispáni 433. 50 Heti jel., máj. 25. 51 Fi. 777. 52 Nagykanizsai Nemzeti Bizottság jkv., Fi. 26. 53 Fi. 704, 781. •
