Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - IRODALOM - Bognár Iván: Michael Freund: Geschichte des Zweiten Weltkrieges in Dokumenten. I–II. Bd. (Weltgeschichte d. Gegenwart in Dokumenten) München, é.n. / 179–182. o.

180 Irodalom Honnan ez a nagy érdeklődés ? Vajon egyedül a történettudomány érdekei vagy pedig más érdekek is szerepet játszanak ebben ? Az utóbbi kérdésre igennel kell válaszolnunk, A közelmúlt ugyanis számtalan vonatkozásban hat jelenlegi életünkre, úgyhogy ezeknek a dokumentumoknak közvetlen, gyakorlati politikai jelentőségük is van. Nem szólva arról, hogy a memoárokat, naplókat igen gyakran önigazolási céllal adják ki a szerzők, államközi viszonylatban is nagy, pontosabban szólva állandóan növekvő szerep jüt az iratoknak, elsősorban a politikai s ezen belül a külpolitikai, diplomáciai jellegű iratoknak osztályrészül. Érdekes adatok vannak erre vonatkozólag a jelenlegi kiadvány előszavában is. A második világháború alatt a németek iratokat tettek közzé lengyel és cseh levéltárakból a háború előkészítésére vonatkozólag. A francia külügyminisztérium aktáinak közzététele (a németek által) folyamatban volt. 1941 őszén Moszkva előtt volt egy bizottság, melynek célja a szovjet iratok biztosítása volt. Ezeknek az "iratoknak a közzététele az ellenfél kompromittálását szolgálta. Mint Freund professzor megjegyzi, ezt a célt szolgálta az 1948. év elején az Egyesült Államok külügyminisztériuma által közzétett „Náci —szovjet viszony 1939—1941" c. gyűjteményes kiadvány is. Milyen forrásmunkákból merítette anyagát a jelenlegi kiadvány? Ezek három csoportra oszthatók. 1. Iratgyűjtemények. 2. Memoárok és naplók. 3. Feldolgozások. Az első csoportból megemlíthetjük az amerikai, angol, olasz és német külügyi kiadványokat. Az utóbbi tulajdonképpen zsákmányolt anyag s az angolok adják ki a külügyminisztérium gondozásában. A sorozat a német külügyi vonatkozású iratokat öleli fel, 1918-tól 1945-ig. Eddig hat kötete jelent meg ; — Freund kiadványa az iratoknak kb. egyharmadát belőle meríti. A szovjet forrásmunkák közül csak az „Okmányok és adatok a második világháború előzményeiről" c. kiadvány szerepel a tartalomjegyzékben. Szerepel még egy a Szovjet külpolitika dokumentumai 1933 — 1941 c. sorozat is, de ez Angliában jelent meg. A szemétyes jellegű írások közül kiemelhető Beck, Bonnet és Henderson emlékiratai, valamint Ciano naplója és titkos iratai. Legszegényesebb a feldolgozások száma. Átfogó jellegű mű egy sem szerepel ezek sorában, kivéve Patyomkin : A diplomácia története c. nálunk is ismert munkáját. Ilyen előzmények után fogott, hozzá Michael Freund professzor, a kiéli egyetemen a politika tudománya és története tanszékének vezetője a Jelenlegi Világtörténelem dokumentumai c. nagyszabású dokumentumsorozat összeállításához és kiadásához. Ezt tudományos s egyben népszerű kiadványnak szánta, megmagyarázni az ,>utca emberének", hogyan alakultak ki a közelmúlt eseményeiből a jelenlegi viszonyok s útmutatást adni számára a jelenlegi politika útvesztőiben. Ez a célkitűzés önmagábsn helyes és szükséges, Feund számára azonban a jelenlegi időszak pusztán a „hidegháború" kora s a második világháborúban is egyedül csak ennek az előkészítését hajlandó látni, sőt kijelenti, hogy jelenleg is a világháború időszakában vagyunk. Ezzel természetesen már rontja a kötetek tudományos felhasználhatóságát, mivel a propagandaművek színvonalára süllyeszti azokat. • Miért tulajdonítunk ilyen nagy fontosságot egy dokumentum-sorozat kiadója nézeteinek? Ezt a mű szerkezete magyarázza. Freund a II. kötet előszavában kifejti, hogy a második világháború történetét még nem írták meg, mert ehhez még beható pszichológiai és szociológiai kutatásokra volna szükség (a gazdasági alapot természetesen mellőzi), és hangsúlyozza, hogy ez a könyv még nem történetírás, csak az első ábrázolása a világháború diplomáciai-politikai történetének. Ezt a feladatot úgy oldja meg, hogy az iratokat, követő kommentárokat igen széles mértékben kibővíti, a kötetben nem közölt iratoknál regeszta-jellegű részeket is belesző, kifejti ezekről saját véleményét és átvezet bennünket a következő irathoz. A kommentárok összeállításánál Feund a kommentárnak mint műfajnak kereteit annyira átlépi, hogy ha kommentárjait egybegyűjtve a kötet elején helyezte volna el, az így egyben folyamatosan olvasható szöveg kész bevezető tanulmányt alkotott volna. Természetesen távol áll tőlünk az a szándék, hogy itt végleges ítéletet mondjunk a szerkesztő nézeteinek kifejtésére felhasznált akár egyik, akár másik módszerről. Mégis úgy tűnik, hogy az ÖsszefüggŐ*bevezető tanulmány jobban megfelel a szigorú értelemben vett • tudományos követelményeknek, mint a mondanivaló kommentárokban történő szétforgáesolása, a kommentárokban elsősorban mégiscsak kivonatolja a leközölt iratok tartalmát, s így ugyanarról az eseményről rögtön egymásután egy kivonatolt s egy teljes formában veszünk tudomást. Nem tagadható azonban, hogy Freund könyve éppen ezáltal olvasmányosabb, népszerűbb, a lélegzetelállítóan izgalmas tárgyalások, diplomáciai sakkhúzások, titkos tervek mintegy előttünk bontakoznak ki s valósulnak meg. A két kötet felépítése azonos. A dokumentumok tematikailag s ezen belül időrendben vannak csoportosítva, sőt a tematikai csoportok megválasztása is olyan szerencsésen