Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - IRODALOM - Bakács István: Wolfgang Mommsen: Die schriftlichen Nachlässe in den zentralen deutschen und preussischen Archiven. Koblenz, 1955. / 156–158. o.

156 Irodalom tartalmi differenciákat lát s nem csupán szóhasználati eltéréseket., ez a szemlélet csodálkozni fog azon, hogy „inwentarz"-nak nevezik a lengyel levéltártudományban ezt a könyvformát, amely minden levéltárban őrzött egy bizonyos korszak iratait folyamatos sorszámozással látja el ugyancsak egy meghatározott témakörben, függetlenül attól, hogy ez az iratanyag hol fekszik, milyen fondképzo szerv tevékenysége során jött létre s a fondon belül milyen regisztratűrába tartozik. Talán a Meisner által említett Zettelrepertoiren egyik fajtájaként említhetnénk (Újkori oklevél és irattan, 1954, p. 72.), mert hiszen céduláknak folyamatosan egymás mellé állított és az egész ország területére egységesen egybekötött rendszeréről van szó. Azonban ez a kifejezés sem alkalmas. Bele kell nyugodnunk abba, hogy a lengyel levéltártudomány nagyon rugalmasan használja a „leltár" fogalmát s valóban : az élethez igazodik s nem az életet kívánja az elméleti elképzelésekhez hozzászabni. Ez a dialektikus levéltárszemlélet eredményezte azt a tényt, hogy a jelen kiadvány is a „leltár" nevet viseli, holott a benne foglalt iratok tárgyi kivonata nem egyéb, mint egységes áttekintés a már említett témakörben s meghatározott időben. Ha magyarra akarnánk fordítani a jelen kötet értelmezésében használt kifejezést, talán „iratjegyzék"-nek kellene neveznünk, amely természetesen szintén a leltár egyik formája, más név alatt. Az „inwentarz" módszere áttekinthető és logikus : a vajdasági levéltárak szerint halad s a kötet fő fejezeteit a vajdasági levéltárak tagolják, A levéltáron belül felsorolja az iratképző szerv nevét s az iratképző szervet önálló fondnak tekintve, azon belül állagokra is kitér. Ezekután az egyes iratoknál közli a folyamatosan elfoglalt sorszámot, majd az iratok dátumát s a dátumnál az orosz fennhatóság alatt állt területeknél az orosz időszámítás mellett feloldja a gregorián naptár időjelzését is. Az időadatokat a tárgy kivonata követi, amelyet az irat levéltári jelzetének közlése zár le. A leltár nemcsak a hivatalok, hanem a gazdasági üzemek anyagát is figyelembe veszi s azokból is közöl adatokat. Az iratok tartalmilag nagyon gazdagok. A munkásmozgalom történeti feltárásának nagy szerencséjére Lengyelországban, bármily nagy iratpusztítás volt a háború folyamán, mégis fennmaradtak a csendőrség, rendőrség iratai — ha nem is teljesen —, melyeket a kötet nagyon gazdagon hasznosított. A közölt témacédulák változatosságát fölösleges volna ismertetni, mert annyira széleskörű és a lengyel földön lezajlott munkásmozgalmak oly sokágú kiterjedését mutatja. Iskolai tanulók sztrájkjától kezdve munkások letartóztatásáig és a munkások osztályszervezeteinek, a pártnak, a kommunista mozgalomnak kialakulásáig s működéséig mindent átfogó körre kiterjed az iratok tárgya. Különösen gazdag a mozgalmi adatok mellett a korszak röpiratgyűjteményének ismertetése. A jelen kötet csak a vajdasági levéltári anyagot tartalmazza ; a II. kötet foglalja össze majd az országos-központi levéltár iratait. A magyar levéltártudomány örömmel köszönti ezt a kiadványt s úgy érzi, a lengyelek egyrészt a kötettel, másrészt az. Archeion-ban megjelent tanulmányokkal feltárták a munkásmozgalom e korszakbeli levéltári dokumentumainak kincsestárát s ezt a feladatot nem adták ki kezükből más intézeteknek még akkor sem, ha azok esetleg más módszerrel oldották volna meg munkájukat. A kiváló szerkesztésű és több elméleti — részben már érintett — problémát felvető kiadvány értéke mellett egészen eltörpül a sok érthetetlen — néha zavaró — leírási hiba, s egészen jelentéktelenné válikxaz a körülmény is, hogy pl. a tartalomjegyzékből kiamaradt a 20..oldalon szereplő „Zárad gminy Dabrowa Górnicza". Nagyon hasznosan forgathattuk ezt a gazdag anyagfeltáró levéltári segédletet, amely nem követelte, magának jelen formájában a történelmi forráskiadvány igényét, mégis a tárgy részletezése által minden esetben forrásértékű kiadói munkát végzett, anélkül, hogy szószerint közölt volna akár egyetlen szöveget is. Komgróczy György WOLFGANG MOMMSEN DIE SCHRIFTLICHEN NACHLÄSSE IN DEN ZENTRALEN DEUTSCHEN UND PREUSSISCHEN ARCHIVEN Koblenz, 1955. 139 p. [Schriften des Bundesarchivs] Németországban a személyi levéltáraknak az állami levéltárakba való összegyűjtése nagy múltra tekint vissza. Korán felismerték azt, amit M. úgy fogalmaz meg, hogy „ahol a hivatalos iratok elhallgatnak, a személyi levéltárak kezdenek beszélni". Régebben — főként állami tisztviselőknél — a hivatali titok megvédése érdekében lefoglalás