Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - KRÓNIKA - Vörös Károly: A prágai levéltári kiállítás / 218–220. o.

;218 Krónika érdekében — mindezekről pontos jegyzőkönyvi feljegyzést készítve ; saját kísérletek és a szakirodalom alapján új és jobb anyagokat, eljárásokat dolgozva ki: (pl. a kleisztert műhelyünkből már teljesen száműztük és a régi metódusokat is biztonságosabb anyagokkal, például a műanyag oldatok és emulziók segítségével végezzük). A gépesítés fejlesztése szolgálja a tömegmunka felmerült szükségességét; az eddigi import segédanyagoknak hazai előállítását szorgalmazzuk ; végül pedig minden érdeklődőnek — egyénileg és •csoportosan — rendelkezésére állunk, hogy a műhely munkáját megismerhesse és ezáltal saját munkaterületén is hirdetője legyen a pótolhatatlan szellemi értékeket őrző papíranyag korszerű megmentésének. Számos külföldi levéltáros látogatója is volt már műhelyünknek és az ő véleményük alapján nyert megállapítást, hogy ma Európa egyik legkorszerűbben működő iratkonzerváló műhelye a Magyar Országos Levéltáré. A baráti államok levéltárai részére — felkérésükre — írásos tájékoztatást és munkamintákat adtunk. Hazai viszonylatban úttörő munkát kellett végeznünk az írásanyag tudományos alapokra helyezett konzerválás-restaurálásának megvalósításával, mert teljes összefüggésében globálisan nem foglalkoztak eddig Magyarországon a könyvtárak-le véltárak anyagának gyakorlati megmentésével. Ennek hiányát pedig máris az értékek pusztulásának sok sajnálatos példája mutatja ; ide számítva a jóhiszemű, de felkészületlen restaurátorok kártékony munkáját is. Köszönettel tartozunk tehát felettes hatóságainknak, ahol megértéssel, komoly anyagi támogatással és munkánkhoz előlegezett bizalmukkal segítették kifejleszteni az Országos Levéltár ezen új technikai-tudományos részlegét. Hasznosné SzÖllös Ilona A PRÁGAI LEVÉLTÁRI KIÁLLÍTÁS* 1958 folyamán a Csehszlovák Köztársaság levéltárai a Prágai Vár termeiben rendezett nagyszabású kiállítás keretében mutatták be a cseh és szlovák nép történetének általuk őrzött legértékesebb, legfontosabb dokumentumait. A kiállítás mind méreteinél, mind tudományos, technikai és művészi kivitelének magas színvonalánál fogva méltán nagy sikert aratott. Számunkra a kiállítás két okból is igen tanulságos volt. Egyrészt rendkívül gazdag dokumentációs anyagával ismét rámutatott az Európa e részén élő népek történetének szoros összefonódottságára és közös vonásaira, másrészt szűkebb szakmai szempontból: a kiállítás méreteiből adódó tudományos, technikai és szervezési problémák megoldásának vonalán is értékes tapasztalatokat nyújtott. Úgy véljük e helyütt sem lesz felesleges e tapasztalatoknak rövid összefoglalása. A kiállított, több mint 1700 dokumentumot a kiállítás rendezőségé a csehszlovák történelem általános periodizációjának megfelelő tagolásban mutatta be. A kiállítás első része a cseh állam kezdeteitől a huszitizmus koráig terjedő korszak fejlődését mutatta be, a második rész a huszita korszakkal foglalkozott, a harmadik rész a cseh nemzeti királyság és a Habsburg-ellenes függetlenségi harcok korát tárgyalta egészen a gyászos fehérhegyi csatáig, a negyedik részben a Habsburgok csehországi uralmának a kíméletlen vallási elnyomás és a cseh nép szolgaságba döntése által jellemzett, több mint két évszázada került bemutatásra. Az ötödik rész tárgya a kapitalizmus kora volt, egészen a Nagy Októberi Szocialista Forradalomig, a hatodik rész az első köztársaság korát, a hetedik a hitleri megszállás elleni küzdelem hat évét idézte. A nyolcadik részben a felszabadulás utáni harmadik köztársaság majd a népi demokratikus csehszlovák állam történetének legfontosabb dokumentumait állították ki. Egy évezred történetének ilyen széleskörű dokumentálása elengedhetetlenül több veszélyt rejt a rendezők számára, elsősorban a kiállítás belső arányai, egyensúlya megbomlásának veszélyét. Ezt a veszélyt azonban a kiállítás rendezőinek szerencsésen sikerült elkerülniök. Ha csak a kiállítási anyag számszerű megoszlását nézzük, máris látjuk ezt. A feudalizmus korát 1848-ig kb. 800 irat, (köztük a legkorábbi írásbeliség szakaszaiban természetszerűleg nagyobb számban szerepelnek ragyogóan illuminált kódexek), a kapitalizmus korát kb. 850 dokumentum mutatta be. A csehszlovák állam felszabadulás utáni történetével 75 dokumentum foglalkozott. Sikerült elkerülniök ugyanakkor a tematikai aránytalanságot is : a kiállítás a cseh és szlovák nép történetének * L. még Baracska István ismertetését: Levéltári Híradó 8. évf. (1958) 3—4. szám. 368—369. 1.