Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - KRÓNIKA - Vörös Károly: A prágai levéltári kiállítás / 218–220. o.

Krónika 219 minden vonatkozását megfelelő mértékben dokumentálta. Az állami élet dokumentumai amellett megtaláltuk a gazdasági élet iratait, nemzetközi szerződések mellett a híres írók, festők, zeneszerzők leveleit, a koraközépkori egyházi szertartáskönyvek mellett bányák vagy papírmalmok tervrajzait. — A kiállításon belül igen gondosan" ki volt dolgozva a szlovák területek fejlődésének ábrázolása is. Az első négy részben külön alfejezetek foglalkoztak a szlovák területek fejlődésével: az első rész két alfejezetéből kettő (Szlovákia a XI—XIV. században ; gazdasági és társadalmi fejlődés Szlovákiában), a második srész bárom alfejezetéből egy (a huszitizmus Szlovákiában), a harmadik hét alfejezetéből »kettő (Jiskra és a „testvérek" Szlovákiában ; Szlovákia a török elleni harcok korában); a negyedik rész nyolc alfejezetéből egy (a szlovák nép élete a XVI. századtól a XIX. század kezdetéig) ; — összesen mintegy 200 dokumentum, az e korokra kiállított anyag mintegy 25%-a. A negyedik rész utolsó alfejezete már a csehszlovák ideológia megszületését tárgyalja, innen kezdve azután a cseh és szlovák fejlődés bemutatása az egyes alfejezeteken belül is teljesen összefonódva történt. Ilyen nagy igényű és sokoldalú rendezői törekvések mellett természetesen nem találhatjuk nagynak a kiállított dokumentumok számát sem, jóllehet ilyen méreteknél az ilyen jellegű kiállítások másik veszélye, az egyhangúvá válás kézenfekvő fenyegetést jelentbetett. A kiállítás hatalmas sikere (meghosszabbított nyitvatartásának Ötödik hónapjában a 700 ezredik látogatónál tartottak) azonban bebizonyította, hogy a tömegekben, valóban megvan az érdeklődés és igény hasonló kiállítások iránt, de bebizonyította -azt is, hogy a tömegek ez irányú várakozásukban nem csalódtak JEgaz, hogy már a kiállítás környezete (a Prágai Vár gazdag történeti múlt levegőjét árasztó termei), az íratok által bemutatott egyes korszakok hangulatát materiálisán is felidéző korabeli tárgyi •emlékek (a prehuszita kort bemutató gótikus Ulászló-teremben középkori szobrokat, a terem közepén pedig a cseh koronázási ékszereket is kiállították), az ízléses de mégis kifejező dekoráció, az iratok értékeléséhez megteremtették a kedvező külső feltételeket. De abban, hogy a kiállítás még a termeket csak felületesen áttekintő látogató részére is maradandó és tartós élményt jelenthetett, éppen a kiállított iratanyag e nagy számának volt talán a legnagyobb érdeme. Hiszen e sokoldalú válogatás következtében senki sem távozhatott úgy, hogy legalább néhány, őt közvetlen közelről érintő vagy érdeklő iratot ne láthatott volna, arról nem is beszélve, hogy e bőkezű, de végig szigorúan szakszerű, ÍI szenzációhajhászás vagy harsányság legcsekélyebb nyomát is kínos gonddal kerülő bemutatás nagymértékben feleslegessé tette a kisebb kiállításoknál az összefüggések érzékeltetésére elkerülhetetlen, a hallgatóság nagy részét azonban elriasztó hosszadalmas magyarázó szövegeket. Itt a bőséges anyag folytán a kiállítás mondanivalójának megfogalmazása mindenki számára teljesen egyértelműen, minden különösebb rendezői magyarázat nélkül, a néző saját benyomásai alapján volt lehetséges. A látogató azzal a tudattal távozhatott el a kiállításról, hogy ma a szocializmust építő népe a múltban egész Európa történetének szempontjából is jelentős szerepet vitt, s ennek révén biztosított helyét és rangját a szocializmus építésével csak még jobban megszilárdította. A mondanivaló tudatosodását és elmélyítését nagyban elősegítette az egyes termek anyagára speciálisan kiképzett (levéltárosokból, egyetemi hallgatókból álló és megfelelő idegen nyelvű ismeretekkel is rendelkező) vezetői gárda ; az ügyesen összeállított tudományos katalógus (204 oldalon jelent meg, nagyon szép kiállításban, 30 000 példányban : 5 koronás ár mellett szeptember végére már teljesen kifogyott) ; a kiállítás stílusos emléktárgyai : két régi királyi pecsétről készült, néhány koronáért kapható pozitív másolatok ; a csehszlovák posta két egységből álló, ugyané pecsétek, illetve egy szép XVII. századi metszet („Non bellum, sed pax" egykorú felirattal) rajzával díszített emlékbélyegsorozata. Külön kiemelkedőnek tartjuk a kiállítás szervezésének módszerét. A kiállítás 18 tagú elnökségében, a levéltárügy legmagasabb párt- és állami szintű elismerését és megbecsülését bizonyítva, a csehszlovák párt és kormány legfőbb funkcionáriusai foglaltak helyet; elnöke V. Kopecky elvtárs, a minisztertanács elnökhelyettese volt, tagjai között ott találtuk a nemzetgyűlés elnökét (Zd. Fierlinger), a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának titkárát (J. Hendrycb), a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnökét, Nejedly elvtársat, (ő tartotta a megnyitó beszédet is), a belügyminisztert és a kulturális ügyek miniszterét, illetve ezek szlovákiai megbízottait, valamint akadémikusokat, egyetemi tanárokat. Magának a kiállítást rendező együttesnek élén egy 14 tagú bizottság állt a belügyminiszter helyettesének elnökletével. Az elvi kérdéseket egy elvi bizottság intézte, mely főként külső történész-szakértőkből és a levéltárügy egyes vezető szakembereiből állt, élén a Levéltári Igazgatóság helyettes vezetőjével. Külön 8 tagú bizottság dolgozta ki a kiállítás építészeti és általában belső dekorációs megoldásait; *ez építészmérnökökből, képzőművészekből és levéltárosokból állt. Az egyes korszakok