Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - KRÓNIKA - Vörös Károly: Fára József (1884–1958) / 213 - Pataki Ferencné (1907–1958) / 213–214. o.

KRÓNIKA FÁRA JÓZSEF 1884—1958. / 1958 júliusában hosszas szenvedés után Budapesten elhunyt Fára József, egykor Zala, majd Pest megye főlevéltárosa, 1950—53 között pedig a Levéltárak Országos Központja tudományos osztályának- osztályvezetőhelyettesi minőségben dolgozója. Levéltári pályafutásának több mint harminc éve alatt értékes helytörténeti és levéltártörténeti kutatómunkája mellett (mely utóbbinak legszebb eredménye Zala vármegye levéltárának történetéről folyóiratunkban megjelent terjedelmes tanulmánya volt)« igen széleskörű elméleti és gyakorlati szakismereteket is szerzett. Mint a. levéltárügy kérdéseiben elismerten legtapasztaltabb törvényhatósági főlevéltárnokot már a magyar levéltárügy újjászervezésének előkészítő tárgyalásaiba és jogszabályalkotásába is bevonták, mikor pedig a LOK megalakult, Fára József az új irányítószerv munkatársai közé nyert meghívást és beosztást. Az új hivatal első három évében magas korát messze meghaladó mértékben kifejtett munkássága — akár a megyei levéltárak alapleltározási utasítására, akár az 1952 évi nagy országos selejtezések levéltári megszervezésére gondolunk (mely nemcsak rendeletek vagy szabályzatok hosszú sorának kidolgozásával vagy ellenőrzésével, de olykor elhanyagolt irattárakban vagy akár a papírgyárak zúzómalmui mellett végzett, sokszor órákig tartó fizikai munkával is járt) — mindennél beszédesebb* bizonyítéka annak az ügyszeretetnek, mellyel Fára József a magyar levéltárügyet szolgálta. De hűséges munkása igyekezett lenni a magyar történettudománynak is. Mint Pest megye főlevéltárnoka messzemenően, szeretettel segítette és támogatta a 40-esr. évek végén a levéltárakban megjelenő új, fiatal történészgenerációt s a parasztvármegye: múltjának feltárására végzett kutatásaival tevékenyen részt vett az új magyar történettudomány egyik első nagy vállalkozásában, a XVIII. századi magyarországi parasztság történetét feltáró munkaközösség munkájában is. De elsősorban mindvégig levéltáros. maradt. Még az őt váratlanul, megfeszített munkája közben ért nyugdíjaztatás után sem tudott elszakadni az iratokkal végzett munkától : nyugdíjasként is, haláláig dolgozott egy üzem irattárában, s ugyanakkor készítette és csiszolgatta egy, a selejtezésről szóló, de már befejezetlenül maradt tanulmányát. Haláláig munkás egyéniségének, fáradhatatlan ügyszeretetének emlékét kegyelettel őrizzük. Vörös Kdrohß PATAKI FERENCNÉ 1907—1958. 1958. október 12-én elhunyt Pataki Ferencné levéltári őr, a Pécsi Állami Levéltárdolgozója. Halálhíre őszinte megrendülést keltett az egész városban. Életében bátran szembenézett a nehézségekkel, derűs optimizmussal mindig felülkerekedett a megpróbáltatásokon, míg alattomos betegsége fel nem őrölte erejét és el nem ragadta az élők sorából. Apját 3 éves korában elvesztvén, már 17 esztendős korában dohánygyári munkás lett, 12 évig fizikai munkásként dolgozott, de közben folyton tanult és képezte magát... A fizikai munkát a bérelszámolói, ezt egyéb irodai feladatkörre] cserélte fel. Jó munkájáért 1948-ban a Szakszervezetek Országos Tanácsától a „Kiváló munkás" kitüntetést kapta.