Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - KRÓNIKA - Szedő Antal: Magyarország részvétele külföldi levéltári kongresszusokon / 214–215. o.

214 Krónika 1953-ban — közel két évtizedes munkásság után — megvált addigi vállalatától, a Pécsi dohánygyártól, és a Pécsi Állami Levéltár alkalmazottja lett. Munkáját itt is az odaadó lelkiismeretesség jellemezte s a feladatok megoldásában sokszor fizikai erejét meghaladó mértékben is részt vállalt. Néhány évig tartó levéltári munkája is elég volt ahhoz, hogy munkatársainak bizalmát és őszinte megbecsülését kiérdemelje. Bár örökre eltávozott az élők sorából, tovább fog élni munkatársainak emlékezetében. B. PMAGYARORSZÁG RÉSZVÉTELE KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI KONGRESSZUSOKON A legutolsó számunk megjelenése óta elmúlt időszak alatt a magyar levéltárosok igen élénken vettek részt a különféle nemzeti és nemzetközi levéltáros kongresszusokon és konferenciákon Európában, Ezeknek pozitív eredménye a szövődő személyi kapcsolatokon kívül az egyre erősödő kiadvány- és mikrofilmesere kapcsolatok, melyek a magyar történeti kutatás számára megnyitják az európai levéltárak jó részét. Az 1957. október 3—6. között Perugiában tartott VII. Olasz Nemzeti Levéltáros Kongresszuson e sorok írója vett részt. Az olasz levéltáros kongresszusok szokása szerint két elvi jelentőségű tárgyat tűztek napirendre. Az egyik előadója Leopoldo Sandri volt, aki a levéltártörténet jelentőségéről, a másik tárgy előadója Antonio Lombardo, aki a levéltárak nemzetközi cserekapcsolatáról beszélt. Sandri professzor kifejtette, hogy a levéltártörténet feladatköre mind ez ideig nem volt élesen körülírva és ezért nem tudta megmondani, hogy a múltban a levéltárak mi célból keletkeztek, feladataik hogyan változtak az időben, mindez hogyan tükröződik az iratok rendjében stb. A. Lombardo rámutatott arra, hogy milyen nagy fontossága van a levéltári anyagok mikrofilmezésének és cseréjének, annak, hogy minden nép más népek levéltáraiban országa történetére kutathat. Az előadások körül rendkívül élénk vita indult meg, ami bizonyította, hogy a témák igen jól voltak megválasztva. Egyébként három ülésen külföldi vendégek elnököltek, a második napon Aítman, a lengyel, a harmadik napon Sabbe, a belga levéltárügy vezetője és a negyedik napon e sorok írója. 1958. év május 20—22 között Wiesbadenben került sor a Levéltárak IV. Nemzetközi Kerek Asztal Konferenciájára,'melyen a magyar levéltárügy képviseletében ugyancsak e sorok írója vett részt. Egy előzetesen minden országba megküldött kérdőívre beérkezett feleletek alapján ebben az évben is Bautier, az Archívum c. folyóirat szerkesztőségi titkára állította össze a referátumot, melyet minden résztvevő előzetesen sokszorosításban megkapott. A referátum alapján a vita három téma felett indult meg : a levéltárak az irodalomtörténetírás, a földrajztudomány és a népgazdaság szolgálatában. Vita az irodalomtörténeti kutatások kapcsán a kéziratok, írók, művészek személyi fondjai körül volt. A franciák, a németek, és a szocialista államok felfogása szerint ezek az anyagok levéltárba valók, esetleg különleges levéltárakat kell szervezni ilyen anyagok számára. A földrajztudománnyal kapcsolatos vitában nagy elismerést aratott az a módszer, amellyel az Országos Levéltárban a térképeket katalogizálják. Ugyancsak elismerést arattak a magyar levéltárak és a Központi Statisztikai Hivatal közös munkája eredményeképpen létrejött történetsfatisztikai kiadványok, főleg a Történeti statisztikai közlemények. 1958. szept. 8—11. között tartották a nyugatnémet levéltárosok évi szokásos kongresszusukat, melyen magyar részről Ember Győző, az Országos Levéltár főigazgatója vett részt. Rajta kívül Belgium, Dánia, Franciaország és Izrael voltak képviselve ; természetesen, mint az már hagyomány, a keletnémet levéltárosok is részt vettek a kongresszus munkájában. A fő téma a levéltárakban levő gazdaságtörténeti forrásanyag volt. Igen érdekesek voltak Gringmut—Dalmer (NDK) fejtegetései azokról az erőfeszítésekről, melyeket az NDK-ban a gazdasági levéltári anyag koncentrációja terén kifejtettek. S. W. Sante a tőle megszokott széles perspektívával vázolta a, kongresszust megnyitó beszédében a levéltárak mukaterületén és feladatkörében az utóbbi évtizedek alatt végbement változásokat, ezek előnyeit és veszélyeit. 1958. szeptember hó 10—11-én folyt le a csehszlovák levéltárosok kongresszusa, melyen Albánia kivételével valamennyi szocialista ország kiküldötte részt vett, Kína levéltárosai első ízben. Magyar részről Baraczka István a Levéltári Osztály h. vezetője és jelen sorok írója vett részt a Kongresszus munkálataiban. Barák Rudolf elvtárs, csehszlovák belügyminiszter bevezető referátumában elmondotta, hogy a közelmúltban a csehszlovák levéltárosok legfőbb feladata a népgazdaság szolgálata volt és ezt a feladatot a levéltárak jól végezték el. Igen nagy fontosságot tulajdonított Barák elvtárs a