Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - IRODALOM - Vörös Károly: Vádirat a nácizmus ellen. Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez. Szerkesztette: Benoschofsky Ilona, Karsai Elek. I., 1944. március 19-május 15. Bp., 1958. / 169–172. o.

170 Irodalom kissé is szubjektív hangú forrás közlését mellőzik, sőt még a szűkszavú s a csupán a legszükségesebb tények megmagyarázására szorítkozó jegyzetekben is gondosan kerülnek bármilyen értékelést. A jogszabályi jogfosztás bemutatásának következetes véghezvitele természetesen szóleskörű forrásbázist igényel. Szerzők e szempontból elég nehéz helyzetben voltak ; a számba jöhető irattárak egy része még 1945-ben különféle módokon megsemmisült, más részét nyugatra menekítették. A másik oldalról a Központi Zsidótanács irattárát eddig még nem sikerült megtalálniuk. Az ezek után 140 szám alatt közlésre került mintegy 160—170 dokumentum ennek megfelelően túlnyomórészt csupán néhány nagy fondból van válogatva. Közülük kb. 70 a kifejezetten hivatali eredetű levéltári forrás (köztük 22 részlet a Minisztertanács jegyzőkönyveiből; — ezek mellett elsősorban a Belügyminisztérium megmaradt anyagából s Budapest székesfőváros levéltárából vannak közölve hivatali dokumentumok). De mint ugyancsak az Országos Levéltárból közölt dokumentumanyagot, ideszámíthatjuk a 15 MTI jelentést, a hivatalos magyar rövidhullám 3 adásának, s a Kossuth rádió adásainak a Párttörténeti Intézet archívumában őrzött szövegét ; összesen tehát mintegy 110 dokumentumot. Sajtóanyagból kb. 30 szöveg került közlésre, (ebből 18 a korabeli hivatalos zsidó sajtóból) — ezenkívül 28 szöveget a különféle hivatalos közlönyökből közölnek (közülük 1 I-nél a kötet az eredeti minisztertanácsi határozatot is közli). 9 esetben közöl a kötet visszaemlékezéseket, ebből 6 részletben Munkácsy Ernőnek, az Űj Élet c. zsidó hetilapban 1945—46 folyamán megjelent visszaemlékezését. Egy esetben szöveget közölnek a német háborús bűnösök nürnbergi perének a Nemzetközi Katonai Törvényszék által kiadott bizonyítóanyagából is. Az ilyen módon meglehetősen egysíkú forrásanyagot azonban a kötet ügyes szerkesztői munkája lehető változatosan igyekszik felhasználni. A szigorú időrendben szerkesztett kötet gerince — a vezető szempontnak megfelelően — a jogszabályanyag. Ennek súlyát még jobban kidomborítja az a tény, hogy a másnemű, többnyire meglehetősen rövid dokumentumanyaggal ellentétben a jórészt közlönyök alapján csaknem teljes terjedelmében publikált 28 rendelet (a dokumentumok számának kb. 20%-a) a tényleges oldalszám több mint 30%-át foglalja el. A nagytömegű száraz jogi szöveg egyhangúságának veszélyét szerkesztők igen plasztikus és a szakember számára is igen instruktiv közlésmóddal oldották meg. Ahol csak lehített, igyekeztek végigkísérni a jogszabály egész útját a Minisztertanács ülésétől a megvalósításig, néha — az anyaghiány miatt nem minden esetben — mindkét irányban egészen messzemenőleg is : az ötvenezer zsidó munkaszolgálatos Németország részére való kiadásánál például a Hitlernél április 9-én tartott megbeszélésig, a zsidó üzletek készleteinek zárolásánál az ellenkező irányban : egészen a zárolt készletből máris tollasodni vágyó aspiráns jelentkezéséig. Ugyanakkor igyekeznek kifejezni mindennek bel- és külföldi visszhangját is. A belföldi visszhang a sajtó teljes gleichschaltolása következtében immár teljesen irreális lévén, inkább csak a vezető személyiségek legjellegzetesebb megnyilvánulásainak bemutatására törekednek; — a külföldi visszhangot az MTI külföldi jelentései és — megfelelő politikai értékelésként ós mindezen akciók hátsó mozgató erőinek leleplezéseként is — a Kossuth rádió vonatkozó kommentárjai érzékeltetik. A szöveg közlése, modern nyomtatott szövegről lévén szó, különösebb problémát nem okozott. A levéltári lelőhelyre történő hivatkozások világosak és egyértelműek. A közölt idegen nyelvű szövegeket/teljes terjedelmű magyar fordításban is közlik. Akötetet időrendi tábla, a kötetben előforduló fontosabb törvénycikkek és rendeletek ismertetése, egy eléggé korlátozott kiterjedésű annotált névmutató, valamint egy, a kötet anyagát 17 tárgy szerint csoportosító tárgymutató egészíti ki. A többnyire ugyancsak egy-egy jogszabály köré csoportosított vezérszavakból álló tárgymutató azokat az összefüggéseket is megmutatja, melyeknek ábrázolását a kötetben a szigorú időrendi szerkesztés nem mindig tette lehetővé. A jól összeválogatott képek jegyzéke a tartalomjegyzék után sajnos hiányzik. Az elmondottak alapján sok szempontból talán száraznak és, a szó általánosan használt értelmében, kevéssé érdekesnek tűnő kötet azonban mindezek (a.jogszabályanyag központba állítása és szinte teljesen személytelenül objektív bemutatása ) ellenére sem válik egyhangú vagy száraz olvasmánnyá, vagy a rendeletanyag egyszerű utánnyomásává. Az utóbbi veszélyt paralizálja az a körülmény, hogy az adott időpontban kibocsátott teljes,, ma már szélesebb tömegek számára nehezen hozzáférhető rendeletanyagot teljesen összegyűjti és legnagyobbrészt közli. Az egyhangúság és szárazság veszélyével szemben — sajátosnak tűnhető módon — ugyancsak a fenti körülmény védi meg. A nyolc hét napokon belül állandóan, szünet nélkül egyre siilyosabb korlátozásokat és jogfosztásokat jelentő rendeletanyagának ez az egymásutánja önmagában is drámai sodrást, tragikus súlyt és erőt ad minden szónak — különösen a mai, már a szörnyű olytatást is ismerő olvasó számára. Bármilyen kommentár, bármilyen szubjektív hang