Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - IRODALOM - Kővágó László: Magyar internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. Összeállították és a bevezető tanulmányt írták: Györkei Jenő és Józsa Antal. Bp., 1957. / 167–168. o.

168 Irodalom időkig kevéssé ismert nagyszerű oroszországi tevékenységéről. Ezzel a szerzők elősegítik a magyar forradalmi mozgalmak valódi, torzításmentes Összképének kialakítását. Ugyanakkor helytelen lenne elhallgatni, hogy a tanulmány szerzői még bele-bele esnek egyoldalú és túlzó értékelések hibájába is. Például amikor minden megkülönböztetés nélkül beszélnek a magyar tiszteknek a katonákkal való szembenállásáról, vagy amikor egyértelműen azt a megállapítást teszik, hogy az ,,1918. év végén, az internacionalista hadifogoly forradalmárok sikeres agitációja nyomán a német és osztrák—magyar megszálló csapatok fellázadtak, és a megszállt területeken átadták a hatalmat a szovjeteknek". (27. o.) Mert nyilván nem minden magyar tiszt „folytatta tovább a fogságban az otthon abbahagyott léha életét" (18. o.) és állt szemben a közkatonával, hiszen a hadifoglyok forradalmi mozgalmának vezetői is — nem is olyan kis részben — tisztek közül kerültek ki. És a német és osztrák—magyar megszálló csapatok 1918 végi fellázadásának is vannak az agitáció mellett más — nyomósabb — okai is. Az internacionalista hadifoglyok feltétlenül jelentős és elismerésre méltó agitáeiójának történelmi értéke nem csökken azáltal, ha tevékenységüket a megfelelő mértékkel mérjük és a többi történelmi tényekkel összevetve a megfelelő helyre állítjuk. A kötet második része két fejezetben válogatott dokumentumokat tartalmaz. Az I, fejezet : ,.Katonabarátkozások az orosz—osztrák—magyar fronton 1917,—1918", míg a második fejezet : „Magyar internacionalisták a nagy októberi forradalomban és polgárháborúban 1918—1921" címet viseli. A dokumentumok I. fejezete zömében a Hadtörténelmi Intézet Levéltárának anyagára támaszkodik. A közölt dokumentumok jól kifejezik az orosz front osztrák—magyar és orosz katonáinak már-már aktív cselekvésbe — a harcnak a parancsnokság akarata ellenére való beszüntetésébe — átcsapó békevágyát. A válogatott dokumentumok II. fejezetében az októberi forradalom és a polgárháború időszakának pátoszát sugárzó iratok kerültek közlésre. A közölt dokumentumok között, sorban az első a Szociáldemokrata Magyar Hadifoglyok omszki Forradalmi Központjának a proletár forradalom védelmére szólító felhívása. Rendkívül kifejezően érzékelteti ez a felhívás rövid, szaggatott mondataival, meg-megszakadó gondolatmenetével, amelyet mégis összefűz a sorai között vibráló feszültség, az ellenforradalmi támadással előidézett halálos veszedelmet és a veszély nagyságát felismerő kommunisták emberfeletti erőfeszítését, hogy megértessék hadifogoly társaikkal kötelességüket, hogy harcra mozgósítsák őket. A válogatott dokumentumok soraiban igen becsesek Rabinovits József, Szamuely Tibor és más kommunista vezetők egykorú írásai, amelyek a hadifoglyok körében végzett forradalmasító tevékenységük hatalmas meggyőző erejét tükrözik. A válogatott dokumentumok között közölt anyag legnagyobb részét a moszkvai Forradalmi Múzeumban, a Vörös Hadsereg Múzeumában és a Marxizmus-Leninizmus Intézetének Archívumában őrzik. A kötet haimadik részében, a visszaemlékezések közt a nagy harcok tanúinak és harcosainak becses, egyes esetekben történelmi értéket jelentő írásai foglalnak helyet. Dr. Münnich Ferenc és Kun Béláné Kun Béláról írt visszaemlékezéseikben a nagy magyar proletáiforradalmár mindeddig nem eléggé ismert tevékenységének állítanak emléket. Közli a kötet Kun Bélának Szamuely Tiborról 1932-ben írt megemlékezését is. Érdekes és izgalmas olvasmány minden egyes visszaemlékezés, amelyet a harcokban részt vett magyar internacionalista írt. A közvetlen átélés lendülete lüktet a sorokban és érzékelteti az utódokkal azt az erőfeszítést, amellyel a nagy forradalom harcosai diadalra vitték a proletárforradalom vérvörös lobogóját. Végezetül még egy gondolatot. A magyar nép történetének szerves része az a harc is, amelyet népünk legjobbjai gyakran hazájuktól távol voltak kénytelenek megvívni népük érdekéber.. Történetírásunk ezt el is ismerte pl. a Rákóczi és Kossuth emigráció esetében. A százezernyi oroszországi magyar internacionalista hősi küzdelmének leírása azonban mindmáig sajnálatosan, nem került bele a magyar nép történetébe. Sürgősen pótolni kell ezt a hiányt! Kővágó László