Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - IRODALOM - Vörös Károly: Két erdélyi levéltártörténeti tanulmány : Sigismund Jakó: Instructiuni arhivistice ale oficiilor din Transilvania 1575–1841. Klny. Revista Arhivelor, Seria Nouoa 1. Kiss András: Kolozsvár levéltára rendjének fejlődése a XIV. századtól a XVIII. század végéig. Klny. Emlékkönyv Kelemen Lajos születése nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 1957. / 123–126. o.

Irodalom 123 KÉT ERDÉLYI LEVÉLTARTÖRTÉNETI TANULMÁNY SIGISMUND JAKŐ Jnstructiuni arhivistice ale oficiilor din Transilvania 1575—1841. Prohlemi reorganizarii <arhivelor vecki din' Transilvania (Különnyomat : Revista Arhivelor, Seria nouoa 1., 34-81. 1.) KISS ANDRÁS Kolozsvár levéltára rendjének fejlődése a XIV. századtól a XVIII. század végéig. (Különnyomat : Emlékkönyv Kelemen Lajos születése nyolcvanadik évfordulójára [Bolyai Tudományegyetem Kiadványai I. Tanulmányok 1.] Kolozsvár, 1957. 416—435. 1.) A levéltár valamely kutató és gyakorlatilag a levéltáros számára is kettős fogalomként jelentkezik : egyrészt — inkább elméletileg — mint iratok összessége, mely meghatározott személy vagy szerv tevékenységének eredményeképpen jött létre és rendeltetésszerűen az illető birtokában maradt iratokat foglalja, magában, másrészt — elsősorban gyakorlatilag — mint iratok rendezett összessége, meghatározott rendszerben, melyet a levéltárat használó személy vagy szerv az iratanyag minél jobb felhasználhatása érdekében alakított ki. A levéltárat létrehozó szerv vagy személy kilétének ismerete s a levéltár valamely rendszer szerint rendezett, megfelelő segédletekkel ellátott volta azonban önmagában még mindig nem elégséges ahhoz, hogy anyagában pusztán, ezek alapján a kutató megfelelően eltájékozódhassák és benne szélesebbkörű kutatást eredményesen végezhessen el. A levéltárosnak, de az anyagban elmélyülni kívánó kutatónak is elengedhetetlenül rendelkeznie kell bizonyos, az iratanyag konkrét tartalmán túlmenő, és azt kiegészítő ismeretekkel is. így mindenekelőtt hivataltörténetiekkel, hiszen feltétlenül ismernie kell az iratokat létrehozó személy vagy szerv hatáskörét, működését, tevékenységét. S emellett elengedhetetlenül szükséges, a levéltár rendszerének egyszerű leíró ismertetésén túl, annak a belső logikának ismerete is, melynek megfelelően az összehalmozott iratanyagot rendezői a kutatást és hozzáférhetését megkönnyítő rendszerbe foglalták össze : ismernie kell legalább nagyvonalakban a levéltár történetét is. Hivataltörténet és levéltártörténet néha — különösen a modern regisztratúrák esetében — szorosan összefügg egymással, hiszen az iratanyag rendszere az őt létrehozó szerv szervezetét többé-kevésbé követi. De minél régebbi időkre nyúlunk vissza, annál gyakrabban találkozunk az iratanyag többszörös utódok közötti változatos átörökítésével és ennek megfelelően a már levéltárban, utólag kialakított, a levéltárat öröklő és azt fenntartó, sok esetben az anyagot eredetileg létrehozó szervétől már teljesen idegen szempontokat alkalmazó, az eredeti hivataltörténeti stb. összefüggéseket teljesen elmosó rendszerekkel. Vagy méginkább olyan szisztémákkal, melyek — akár ugyanazon szerven belül is — esetleg feladatukat át nem gondoló, zavarosfejű'regisztrátorok munkájának eredményéképpen a logikus rendszertől különféle elhajlásokat mutatnak. Az anyag tökéletes hozzáférhetése így tehát, főleg a feudáliskori levéltárak esetében, két tudományág felhasználását igényli : annak megértéséhez, hogy mit találunk a levéltárban a hivataltörténetnek, — annak megértéséhez, hogy ezt hogyan találjuk meg a levéltárban, a levéltártörténetnek (ezen belül is a levéltári rendszereknek) ismerete szükséges. Hazai, kétségtelenül eléggé széleskörű, az utóbbi időben azonban némileg meglassult ütemű levéltártörténeti kutatásaink eddigi eredményei a levéltárnak inkább mint intézménynek történetét igyekeztek felderíteni. Ezen belül a levéltári rendszerek történetének kutatása bizonyos fokig háttérbe szorult. így tehát kettős örömmel üdvözölhetjük azt a két levéltártörténeti tanulmányt, melyek 1957, illetve 1958 folyamán megjelenve, részint a levéltártörténet fontosságára hívják fel a figyelmet, részint annak egy különlegesen érdekes fejlődési területéről, az erdélyi levéltártörténetről közölnek érdekes, levéltártörténetünkről bírt eddigi ismereteinket igen jelentősen gyarapító adatokat. Az erdélyi levéltártörténeti kutatások eredményei szempontunkból különleges érdekkel bírnak, mert általuk egy, a XVII. század végéig ha sokszor megzavarva és eltorzulva is, de lényegében a középkorihoz megszakítatlanul kapcsolódó, folyamatosan •élő különleges hazai fejlődést kísérhetünk figyelemmel. Persze sok benne a fejlődés elma-