Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - IRODALOM - Bekény István: Arhivele Statului, 125 ani de activitate 1831–1956. Bucureşti, 1957. / 118–122. o.

122 Irodalom a, lakosságot sújtó járványokról, a római katolikus vallásra való térítés elleni ellenállásról •és a lakosság foglalkozásáról. Dumitru Limona egy XVIII. századi szebeni kereskedő másolati könyvét ismerteti. A másolati könyv több száz kereskedelmi levél másolatát foglalja magában. A leveleket Manícati Safrano nevű görög kereskedő írta annak idején ügynökeihez és ügyfeleihez. A másolati könyv gazdaságtörténeti értéke felbecsülhetetlen. Következtetni lehet belőle a XVIII. századi kereskedők széleskörű összeköttetéseire és a kereskedés tárgyát képező cikkek nagy változatosságára, az' uralkodó osztályok életszínvonalára és a dolgozó osztályok gazdasági helyzetére. ConstantinTurcu a Luncani-i sópárló történetét ismerteti, mely 1817-ben kezdte meg működését Calimachi, moldovai vajda engedélyével. A vállalkozáshoz egy porosz ügynökség bocsátotta rendelkezésre a szükséges tőkét. A párló mentes volt az adók és egyéb terhek alól, s a termelt só egy része fölött szabadon rendelkezett. Működése idején a munkások és a vállalkozók, valamint az állami szervek és a porosz ügynökség között sok összeütközés volt. Mikor a gyár megszűnt, s a munkásokra nem volt többé szükség, könyörtelenül elbocsátották őket. Az állami levéltárakban őrzött török iratokról szól a neves román turkológus, Mihail Guboglu tanulmánya. Megtudjuk, hogy a román állami levéltárak birtokában több mint 200 000 török irat található. Az iratok nagy része birtokjogi vonatkozású. A legrégibb irat Szolimán szultánnak egy Erdélyre vonatkozó fermanja (1550), a legkésőbbi pedig Ada Kaleh Romániához való csatolásáról szól (1924). Az iratok csaknem kivétel nélkül eredetiek. Kitér a tanulmány az iratok részletes vizsgálatára is : foglalkozik az iratok anyagával, a papírral, a vízjelekkel, az írótintával és írószerekkel. Ismerteti a legfontosabb írástípusokat, rövidítéseket, s végül vázolja az egykorú iratőrzési módokat. A kibocsátók szerint az iratokat csaknem kivétel nélkül a szultán, valamelyik tisztviselője, vagy hivatalnoka adta ki. Számba veszi az iratok elnevezésének terminusait, ós ismerteti azok diplomatikai jellegzetességeit. A tanulmány vázlatosan ismerteti az iratok tárgyát is. Megállapítja, hogy azok egy része gazdasági vonatkozású, s a dunai országok természeti kincseire, termékeire vonatkozóan tartalmaz értékes adatokat, másik része pénzügyi, politikái és társadalmi vonatkozású. A levéltári általános lajstrom és a fondtabulátur című tanulmányában Gheorghe Bopescu a román levéltárakban vezetett nyilvántartásokat mutatja be. A nyilvántartási munkát 1954-ben kezdték meg. Az általános lajtstromba ma már minden anyag fel van véve, de elkészült a levéltárak irattári anyagának átnézése útján az ún. fondtabulátor is. Az átszervezés után éppen ezeknek a nyilvántartásoknak a segítségével sikerült a f ondókat a raktárakban oly módon átcsoportosítani, hogy azok létrejöttüknek megfelelő környezetbe kerüljenek. A korábbi felállítási rend ugyanis teljesen elhomályosította a fondok egyéniségét. Ugyancsak a nyilvántartás segítségével folyik a korábban tartalmuk, formájuk, levéltárba kerülésük módja, koruk és egyéb szempontok szerint csoportosított iratok megfelelő átcsoportosítása is. A román állami levéltárak jubileumi emlékkönyve tehát a levéltárakban folyó — mint látjuk — komoly és széleskörű tudományos munkáról tesz tanúbizonyságot. A levéltári munka minden vonatkozását illetőleg találunk benne cikkeket és tanulmányokat. Az alkalom természetéből következőleg persze a hangsúly a levéltártörténeten, illetve a levéltári ismertetéseken van. De a többi tanulmány is — foglalkozzék akár gazdaságtörténettel, levéltártannal, hivataltörténettel, vagy a történeti segédtudományok valamelyikével, — úgyszintén a forrásközlések is, igen alkalmasak arra, hogy élénk figyelmet keltsenek román "kartársaink munkája s ennek eredményei iránt. Hozzájárul ehhez az, hogy e tanulmányok, jelentős részben közös multunk, s az országainkat a jelenben összefűző közös célok révén sok tárgyi tanulságot is nyújtanak nekünk. Reméljük, hogy most láthatólag szélesebben megindult általános levéltári publikációs tevékenységük révén a Jövőben egyre több alkalmunk lesz mindezek bővebb megismerésére is. Bekény István