Levéltári Közlemények, 30. (1959)
Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Bogdán István: A vízjelkutatás problémái : vízjelgyűjtésünk mödszertana / 89–108. o.
A vízjelkutatás problémái 101 VII. Az egyedi adatfelvételi lapok elkészítése vagyis az anyaggyűjtés befejezése után kerül majd sor az anyag osztályozására 23 és utána az egyes vízjelcsoportok (osztály, alosztály, típus stb.), e lapok alapján megállapított, összefoglaló adatainak a vízjeltípus összesítő lapján történő összevonására, az ismertetett adatcsoportok esetleg a rendszerezés és az ismétlődés elkerülésének kívánalmai szerint történő sorrendi változtatásával. Az egyedi adatfelvevő lapok osztályozásának alapja elvileg a papírt meghatározó adatok bámelyike lehet, de talán célszerű lesz elfogadni a nemzetközi gyakorlatot és a vízjelek alapján rendszerezni, a többi adatot pedig — mint szempontot — mutatóval dekumentálni. A vízjel alapján történő osztályozás lehet szisztematikus és mechanikus, mindkettőre van külföldi példa. Lehetne pl. a vízjel elemek (jel, szám, betű stb.) és ezek szűkített kategóriái szerint rendszerezni, de a könnyebb használhatóság egyszerűségét, mechanizmust kíván, s e célnak a Briquet-féle vízjelnév betűrendje (szótár, lexikon) megfelel. Ez esetben csak a megnevezéssel van baj, mert nincs egységes nemzetközi terminológia, s a korábbi kiadványok általában az illető ország nyelvén sorolják fel a vízjeleket. Ez a probléma csak újabban vetődött fel. 24 Mi a latint tartanok a legmegfelelőbbnek, mert nemzetközisége mellett a vízjelek általában történeti ós nem mai fogalmú tárgyáriak kifejezésére igen alkalmas. A típus összesítő lapok kötetben történő publikációja esetén a kötetet a szempontmutatókon kívül nyelvi mutatóval is ki kellene egészíteni. 25 Az osztályozás tehát következetesen a vízjel változásain alapulna, az általánostól az egyedi felé szűkülően. Az egyes kategóriák is e szerint alakulnának, a latin név betűrendje szerint besorolva, mindenkor egyszerűségre és mechanizmusra törekvőén, hogy a használat könnyű legyen. Mivel azonban a vízjel megjelöli az országot, a malmot és a merító'szitát is, a vízjeleken belüli rendszerezésnél a Piccard és Wisso Weiss által alkalmazott elvnek kellene érvényesülnie. Az osztályozás főkategóriáit az adatokból adódó alaptípusok és az osztályozandó egységek száma szabja meg. Briquet három főcsoportot (család, osztály, csoport) használt, Qerardy (Sammlen i. m.) nyolcat (motívum, típus, rend, faj, osztály, csoport, alcsoport, család) javasol, a mi munkánk során a kategóriák számai még nem alakultak ki. JJgy látjuk azonban, hogy hasznos lenne a kategóriák számát csökkenteni, mert ezeken belül a terület (ország, malom) majd az eszköz (szita) végül az időrend szerint kell még alosztályozni. De az is igaz, hogy nem mindegyik jelfogalom osztályozható e három kategóriába, viszont van olyan, amelyiknél a nyolc sok. — Az egyszerűség kedvéért a függelékben közölt példáknál három kategóriát alkalmaztunk mint egyik megoldási lehetőséget. 23 A feldolgozás e gyűjtemény mechanikus rendjét követi. Mivel az adateltérések miatt minden oklevélről külön-külön lapot kell felvenni, az előre rendszerezés nagyon megnehezítené a felvételezést, főleg időrabló lenne, amellett, hogy a kategóriák előre történő kialakítása — még külföldi minták analógiája alapján is — nagyon mesterkélt lenne. így a végleges rendezési elv még nincs kialakítva. E lapokat egyelőre a feldolgozás, tehát az oklevélgyűjtemény felállítási rendjében — mechanikus számrend — tárolom. 24 Vö. Moéin-Traljié i. m. bev. 25 Megpróbálok majd esetlegesen egy ezen alapuló szabad tizedes rendszert (egész ós tizedes szám kombinációját) kidolgozni, mert egyrészt a szám nemzetközibb, mint a betű, másrészt mint jelrendszer rugalmasabb, s így az újabb fogalmak beillesztésére, valamint a fogalmak szűkítésére vagy bővítésére nagyobb lehetőséget nyújt.
