Levéltári Közlemények, 30. (1959)
Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Bogdán István: A vízjelkutatás problémái : vízjelgyűjtésünk mödszertana / 89–108. o.
102 Bogdán István Az osztályozás főkategóriája az osztály (classis), vagyis a vízjel ábra latin neve, mint általános fogalom, pl. sas. Összetett elemű vízjeleknél a meghatározás, s így a besorolás, az uralkodó jelfogalom alapján történik, a többi elemnél ide vonatkozó utalással. — Rendszerezése betűrendes. Az. osztály alosztályokra (subclassis) bomlik, a jelfogalom tárgyi szűkítése, vagyis közelebbi meghatározása alapján (a kisebb jellemzőktől eltekintve). Pl. sas, egyfejű. — Rendszerezése betű- vagy számrendes. Az alosztályon belül következik a típusok (typus) felsorolása, az országon belül egy-egy malom szerint csoportosítva, első előfordulásuk időrendjében : a vízjelek, illetve egy-egy merítőszitához (szitapárhoz) tartozó papírok leírása és a vízjelek rajza, 1-tŐl kezdődő folyamatos számozással. A típus változatait (variáns), — vagyis ugyanazon tárgyat ugyanazon elemekkel kifejező vízjeleknél az elemek helyzete kissé módosul (szitapár — azonos változat; kopás, sérülés, eltolódás — hasonló változat), de a papír többi adata döntően nem változik —, külön számnak nem vesszük fel, hanem a típus összesítő lapján a típus leírásnál, a típus adatok felsorolása után a(zonos) v(áltozat) vagy h(asonló) v(áltozat) rövidítéssel soroljuk fel. A vízjeltípus rajzánál a változás eltéréseit — — a. v., illetve —. — . — . = h. v. megjelöléssel — vagy csak — ha ez a figura értelmezését nem zavarja, — a változó részlet rajzával — jelezzük. Az egyedi adatfelvevő lapok adatait a típus összesítő lapján történő összefoglalás során, mint említettem, az osztályok, alosztályok és típusok rendjében, az általánostól az egyed felé szűkülően, összefoglalva adjuk meg, de az egyes típusok felsorolásánál, a sorszám után már részletezzük — a számadatoknál a határértékek ós a középarányos közlésével — a felhasználás, a papír, a bordázat, a vízjel és a malom ismertetett adatait. A vízjel típus rajzánál, a sorszámon kívül közöljük az általános provenienciát (malmot) és az előfordulás (használat) évkorét. Meg kell jegyezni, hogy az újabb gyakorlatnak a rajz (ábra) kiküszöbölésére irányuló törekvése 26 csak akkor helyes, ha csupán a figura változatok kisebb részleteinek ábrázolás-csökkenésére törekszik, mert a víz jelgyűjtemény nemcsak a papírtörténet és papírazonosítás (időmeghatározás) céljait szolgálja, hanem — mint említettük, — más tudományokét is, melyek számára az ábra elengedhetetlenül szükséges. A vízjel nélküli papírok egyedi adatfelvevő lapjainak a típus megállapítása érdekében történő osztályozása a Mohács előtti anyagnál természetesen nem történhet a vízjel szerint, hanem a vizsgált papír teljességétől függően az egyedi adatfelvevő lap más adatát kell kiválasztani, eközben következetesen törekedve az egyazon malom és szita elvének betartására. A körülvágott papírok egyedi adatfelvevő lapjait a kibocsátók rendjében s azon belül időrendben lehetne felállítani. Ezek azonosítása ui. a vízjeles anyag mutatójának segítségével könnyebb. Az ívnek, vagy szabályos részeinek (konc, félkonc) egyedi adatfelvevő lapjait ezenkívül már lehetne a bordázat vagy az ívnagyság szerint is (a szabályos részek könnyen rekonstruálhatók) osztályozni, s ugyancsak a mutatóval azonosítani. Mindkét esetben a helyesebb módszert majd a gyakorlat dönti el. Qerardy. i. ml
