Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - A Magyar Tanácsköztársaság történeti forrásai a magyar állami levéltárban - A Magyar Tanácsköztársaság történeteinek forrásai aTerületi Állami Levéltárban / 49–168. o.

50 A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a területi üllami Levéltárakban megbízottai, míg a megyei tanácsokat a városi és községi tanácsok tagjai választották meg. Az újjáválasztott tanácsok első ülésükön az ügyek közvetlen intézésére megválasztották intézőbizottságaikat. Az Alkotmány előírásainak megfelelően a falvakban 3—50 tagú tanácsok s legfeljebb 5 tagú intézőbizottságok alakultak, városokban legfeljebb 300 tagú tanácsok s 20 tagú intézőbizottságok, a járásokban 6 tagú tanácsok és 15 tagú intézőbizottságok, míg a megyékben legfeljebb 300 tagú munkástanácsok és 40 tagú intézőbizottságok alakultak. Budapesten 500 tagú központi munkástanács alakult s 80 tagú intézőbizottság, a kerületekben pedig az egyes városoknak megfelelő számú tanácsokat ós intézőbizottságokat választottak. A forradalmi viszonyok között egyes helyeken alakult járási tanácsoktól eltekintve, ez alkalommal jöttek létre először járási választott szervek. A direktóriumok újjá választásáról ugyan nem intézkedett sem az ideiglenes Alkotmány, sem más rendelet, mégis az intézőbizottságok elnökségeket választottak maguknak, s ezek a korábbi direktóriumok feladatait látták el a továbbiakban. A tanácsválasztások a helyi hatalmi szervek megszilárdulását eredményezték, amennyiben a korábbi tanácsokban esetleg helyetfoglaló polgári elemek kiszorultak. Ugyanekkor lehetővé, sőt szükségessé vált a helyi forradalmi igazgatási szervezet kiépítése. Az új igazgatási apparátus kialakítása mindjárt a választások után megkezdődött. Ez a megyékben és városokban általában azt jelentette, hogy többé-kevésbé következetesen felszámolták a régi igazgatási szervezetet, és az intézőbizottságok kialakították a maguk apparátusát, ügyosztályokat szerveztek, amelyeknek az összessége felölelte a megye, illetve város életének minden vonatkozását. Általában elnöki, közigazgatási, közgazdasági, közellátási, közművelődési, katonai és közbiztonsági, munkaügyi és népjóléti, igazságügyi, egészségügyi és szocializálási ügyosztályok alakultak. Az átszervezés nem jelentette feltótlenül a régi polgári eredetű igazgatási szervezet mellőzését, sőt a legtöbb, helyen erre épült rá az új apparátus. így az alispáni, városokban a polgármesteri hivatal csaknem mindenütt az új szervezet közigazgatási osztálya, illetve hivatalaként élt tovább. Ugyanígy a legtöbb esetben az intézőbizottság megfelelő ügyosztályába olvadt be az árvaszéki hivatal, a tanfelügyelőség, a tisztifőorvosi hivatal stb.. De nem egy esetben az is megtörtónt, mint pl. Pest vármegye esetében, hogy az alispáni hivatalon belül, ezt kisajátítva és átformálva alakult ki az új, forradalmi ügyosztályszervezet. A hivatalokban egyébként többnyire továbbra is megmaradt a régi ügyintéző garnitúra. Az egyes ügyosztályok irányítását azonban, általában az intézőbizottságok tagjai látták el, illetve egyes helyeken, ahol az intézőbizottság nem funkcionált megfelelően, az elnökségek (direktóriumok) tagjai. Ez azzal járt, hogy minden intézkedés csak az intézőbizottsági tagok, illetve az elnökség (direktórium) tagjainak láttamozása után vált érvényessé. Nyilvánvalóvá vált azonban rövidesen, hogy az egyes ügyosztályokat irányító intézőbizottsági tagoktól, illetve az egész igazgatás átfogásával megbízott elnökség tagjaitól nem várható minden ügykör alapos ismerete. Ezért az ügyek szakszerű intézésének érdekében, s a régi hivatalnoki testület ellenőrzésére több helyen, a tanácsok tagjai közül az egyes ügyosztályok irányításával meg-