Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - Jenei Károly: Pénzintézetek és a hitelszervezetek a Tanácsköztársaság alatt / 313–333. o.

322 Jenéi Károly ről. Ha az ellenőrző munkástanács és az üzletbiztos között véleményeltérés merült fel, a munkástanács panasszal fordulhatott a pénzügyi népbiztoshoz, de annak döntéséig az üzletbiztos intézkedését kellett végrehajtani. A munkástanács megválasztása után is megmaradt a bizalmi testület. A két szerv hatásköre elvileg különbözött egymástól. A munkástanács képviselte a termelő munka érdekét, a bizalmi testület pedig a bank munkásainak az érdekét. A bizalmi testület ezenfelül mint szakszervezeti szerv, összekötő kapocs volt a munkásság és a szakszervezet között.

64 A bizalmi testület a . munkások érdekében előterjesztéssel élhetett az üzletbiztoshoz, vagy szükség esetén a szakszervezethez, illetve a% szakszervezet útján a népbiztoshoz. A fegyelmi bíráskodást a bizalmi testület a munkástanáccsal együttesen gyakorolta. A bizalmi testület hatáskörébe tartozott még a pénzintézeti alkalmazottak jóléti és kulturális érdekeinek a megvédése is. A Tanácsköztársaság nem feledkezett meg a pénzintézetek alkalmazottainak fizetésrendezéséről sem. A Forradalmi Kormányzótanács CVI. sz. rendelete a tisztviselői minőségben alkalmazott munkások illetményeinek rendezésére öt fizetési osztályt állapított meg.

65 A fizetésrendezés tekintetbe vette a szolgálati idő tartamát is, az egyes fizetési osztályokban öt fizetési fokozat volt. A fizetési osztályba sorolást az üzletbiztos, valamint a munkástanács és bizalmi testület két-két tagja végezte. A besorolás irányelveit a Pénzintézeti Munkások Országos Szövetsége állapította meg.

66 A fizetési osztályba sorolásnál egyetlen döntő szempont az alkalmazott által betöltött munkakör volt. Az I. fizetési osztályba a kiadókat és irattárkezelőket, a II.-ba a segédszámfejtőket, segédkönyvelőket, az expedíció vezetőit, a gyors- / és gépírókat, a segédellenőröket és anyagraktárosokat, a III.-ba a pénztárosokat, számfejtőket, önálló levelezőket, rovat-, folyószámla-, letétkönyvvezetőket és ellenőröket, a IV.-be a nagyobb osztályt vagy kisebb intézetet vezetőket, az V. fizetési osztályba pedig a 25 alkalmazottnál többet foglalkoztató osztályok és az intézetek önálló rendelkezési joggal bíró vezetőit sorolták be. A besorolást a pénzintézetek szákszervezete hagyta jóvá, a döntés ellen a Népgazdasági Tanács pénzügyi főosztályának bankcsoportjához lehetett felülvizsgál ási kérelemmel élni. A pénzintézetek alkalmazottainak létszáma a háborús konjunktúra következtében rendkívül megduzzadt.

67 A Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak 1913-ban 741 tisztviselője és .161 hivatalsegédje, 1918 végén pedig 1725 tisztviselője és 332 hivatalsegédje volt/

8 A Tanácsköztársaság pénzügyi politikájának vezetői több ízben kijelentették, hogy a túlméretezett bankszervezetre az új gazdasági rendben nincs szükség.

69 Ezért a bankrendszer egyszerűsítésére és új pénzintézeti apparátus kiépítésére törekedtek. A cél elérése érdekében korlátozták a pénzintézetek üzleti tevékenységét és szűkítették működésük körét. Az így feleslegessé vált munkaerőket pedig a Pénzintézeti Központba és a Postatakarékpénztárba helyezték át szolgálattételre. A pénzintézeti al64 KGL Pénzintézeti Központ ir. Bizalmi testület ir. PMOSZ tájékoztatójaa pénzintézetek részére. 65 A Magyar Pénzügyi Népbiztosság Pénzintézeti Közleményei 1919. 8. sz. 86 A Magyar Pénzügyi Népbiztosság Pénzintézeti Közleményei. 1919. 10. sz. 67 Ld. KGL Bankok 1917—1919. évi üzleti jelentéseit. 68 A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank százéves története. Budapest, 1941. 178. o~ 69 Vörös Újság 1919. április 20. Székely Béla népbiztos nyilatkozata.