Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - Ort János: Budapest Központi Városigazgatása a Polgári Demokratikus Forradalom és a Tanácsköztársaság idején / 244–292. o.

288 Ort János Számvevőség. A számvevőség a Tanácsköztársaság idején régebbi szervezetében és régebbi feladatkörének megfelelően a fővárosi népbiztosság, majd a központi elnökség irányításával folytatta működését. Hivatása a fővárosi közvagyon ós jövedelmek, a főváros felügyelete alatt álló alapok ós alapítványok állományának nyilvántartása és a kezelés ellenőrzése. Számviteli működésére a kincstári előírásoknak megfelelő régebbi városi szabályzatok voltak érvényben. A számvevőség élén 1919. március 26-tól a főszámvevő helyébe kinevezett megbízott áll, a számviteli szolgálat ellátásában a népbiztosság, majd a központi elnökség szakközege, aki vezeti a főváros teljes számvevőségi szolgálatát és az összes számadók pénz- és vagyonkezelését ellenőrzi. A számvevőség szervezetileg ügyosztályokra tagolódott, és a feladatok az egyes ügyosztályok közt a gazdálkodási ágak vagy a kezelés gyakorlati szempontjai szerint nyertek megosztást. A számvevőség teendői a közigazgatási számfejtés s a fő- vagy számfejtőkönyvek vezetése. Az alapok, alapítványok és tanácsot illető pénzek kezelésére a központi pénztár jogosult. A főváros háztartásának vezetése 1919. március 21-ig az 1918. évi költségvetés kereteiben folytatódott. Az 1919. évi költségvetésnek tervezete 1919. január hó végén készült el. A költségvetés a főváros gazdálkodását a községi alap és más 11 alap keretében irányozza elő s ezeken kívül vannak még a főváros kezelése, illetve felügyelete alatt álló alapok, alapítványok s az egyéb közcélú alapok és tömegek állagai. A Tanácsköztársaság idején a számvevőség tovább vezette számviteli könyveit ós számadási nyilvántartásait, a tanácsi szervek működésének költségszükségleteit állította össze s egyben a gazdálkodás ellenőrzését is végezte. Megbízható pontos működésével az összes igazgatási ágazatok munkájának eredményeit biztosította. Á számvevőség iratai, az alapok számadáskönyvei és a vonatkozó pénztári naplók, az egyéb számvevőségi hivatali iratok gyűjteményei, ha az intézmények vonatkozásában hiányosak is, a városgazdaság s város-élet sok értékes részadatát tárják fel a történeti kutatás számára. Levéltár. 1919-ben a Levéltár a főváros többi hivatalával és intézményével együtt az ügyosztályok közvetlen irányítása alá tartozik, felügyeletét előbb a XIV. ügyosztály, majd az ügyosztályok összevonásával az I. elnöki ügyosztály látja el. A Levéltár régebbi vezetőjét, Gárdonyi Albert főlevéltárost más fővárosi hivatalba helyezték, új vezetőjévé Budó Jusztin levéltáros, szakszervezeti bizalmi nyert kinevezést. A levéltári hivatal feladata az 1911. évi szervezeti szabályrendelet értelmében a főváros levéltári anyagának tudományos szempontból való kezelése, a hivatalos tárgyalások levéltári anyagának, a történeti — jogi — közigazgatási érdekű iratoknak felkutatása, nyilvántartása, a főváros jogbiztosító okmányainak, közgyűlési jegyzőkönyveinek őrzése és az ügyfélszolgálat. További feladatait (anyakönyvi másodpéldányok, egyesületi alapszabályok, vízikönyvek őrzése, kezelése) törvények és rendeletek szabták meg. A Levéltár működésére megemlítendő, hogy a közoktatásügyi népbiztosság április 29-én kelt 26. sz. rendelete valamennyi levéltárnak ügyeit saját ügykörébe veszi át, majd a május 15-én kelt 33. sz. rendeletével előírta, hogy a városi levéltárak adminisztratív szempontból kiegészítő részei maradnak a hatóságnak. Az új szervezésű Országos Levéltárügyi Tanács hatásköre