Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - Ort János: Budapest Központi Városigazgatása a Polgári Demokratikus Forradalom és a Tanácsköztársaság idején / 244–292. o.

Budapest központi városigazgatása a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idején 253 szempontja a szervezeti átalakulás és az új közigazgatás kialakulásának bemutatása. A Tanácsköztársaság új történelmi célt tűzött ki a városigazgatás szervei elé, a proletárság hatalmának és felszabadulásának biztosítását. A közigazgatás feladatköre ezáltal messze túlnőtt a régi városigazgatásnak keretein. A főváros népbiztossága, majd a munkás- és katonatanács a proletárállam új legfelsőbb irányító szervei a városigazgatásban, a fővárosi igazgatás végrehajtó hivatali szervezetének átalakítása azonban csak lassan haladhatott. A városigazgatásnak szerteágazó feladatait ellátó hivatali szervezetet egyébként sem lehetséges egycsapásra megváltoztatni. Csak az új munkafeladatoknak megszervezésével fejleszthető ki a városigazgatásnak új hivatali rendje, mely a proletárállam és munkásönkormányzat célkitűzéseit szolgálja. Budapesten a széles, történetileg kialakult hivatal—intézet—intézmény hálózatnak és a kerületi igazgatásnak az említett központi hatóságok által, a központi ügyosztályok és szakhivatalok közreműködésével folyt az irányítása. Az egyes városigazgatási és gazdasági ágazatokban a decentralizálás a kerületi elöljáróságok vonalán különböző mértékben érvényesült s a nagyobb intézményhálózat szakirányítását középfokú irányító szervek látták el az egyes ágazatokban (kórházak, vásárintézmények stb.). Budapest nagyvárosi igazgatásában a központi végrehajtó apparátus szervezete így alkalmas lehetett, legalábbis-az első időszakban, a munkás- és katonatanács feladatainak ellátására. Mintegy csírájukban magukban hordozták a főváros igazgatásának jövőbeli feladatait. A központi igazgatásnak szerveiben az új vezetők a szakszervezetek jelöltjei voltak, és a vezetőállások egy részét a VAOSZ útján a korábbi szociáldemokrata szakszervezeti funkcionáriusok kapták meg. Működésüknek politikai értékelését Kiss György idézett műve tartalmazza. Hivataltörténeti ismertetésünk kereteiben csupán a fejlődés menetét gátló fő tényezőkre mutathatunk rá, megjegyezve, hogy a vezetők működésének korlátokat szabott a központi tanács és intézőbizottság ellenőrzése, a kerületi tanácsok és a szakszervezet tömegei részéről megnyilvánuló kritika. Ellenséges elemek csak időnként és egyes ágazatokban juthattak szóhoz, a városigazgatásban döntően a kommunista irányítás érvényesült -s azt a dolgozók túlnyomó többsége elfogadta. A fővárosi népbiztosság A Forradalmi Kormányzótanács által kinevezett népbiztosok 1919. márc. 22-én vették át á főváros igazgatásának vezetését, s megállapíthatjuk, hogy az átvétel minden zökkenő vagy fennakadás nélkül történt meg. A kijelölt népbiztosok Preusz Mór, Dienes László, Vince Sándor a városigazgatásnak munkájában addig is részt vettek : Preusz Mór és Vince Sándor a Tanácsköztársaság előtt a Szociáldemokrata Pártnak néptanácsi, illetve közigazgatási bizottsági küldöttei, Dienes. László a fővárosi könyvtár igazgatója. A főváros népbiztosságának első rendelete a hivatalok és intézmények alkalmazottaihoz szólva bejelenti az új forradalmi közigazgatás megkezdését. „Tisztünkben egyetlen törvényt ismerünk csak és ez a főváros dolgozó népének érdeke, a proletárság hatalmának és felszabadulásának biztosítása. Mindenki köteles utasításainkat ellentmondás nélkül végrehajtani."

30 30 Főv. Közlöny 1919. 12. sz.