Levéltári Közlemények, 29. (1959)
Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - Niklai Péter: Visszaemlékezés a Magyar Tanácsköztársaság levéltárügyére / 230–243. o.
Visszaemlékezés a Magyar Tanácsköztársaság levéltárügyére 233 minőségben továbbra is helyemen maradtam. "Támogatott ebben a szándékomban Mészáros Károly, a Közoktatásügyi Népbiztosságnál a tudományos intézetek osztályának adminisztratív vezetője, aki terveimet és intézkedéseimet szintén helyeselte s azoknak végrehajtásában minden tekintetben támogatott. Ilyen körülmények között foglaltam el végül helyemet az Országos Levéltár régi épületében, rövid programbeszéddel. Kifejtettem, hogy az országos levéltári tisztviselőkkel összeműködve meg kell valósítani azt a programpontot, amely szerint az Országos Levéltárat ki kell emelni megalázó helyzetéből, s az eddigi belügyi segédhivatalból, vagy jobb esetben nemessógkutató és igazoló intézetből egy valóban sokoldalú tudományos • kutatóintézetté, a magyar történettudomány gyakorlati kincsestárává kell átszervezni. A jelenlevők valamennyien örömmel fogadták szavaimat annál is inkább, mert az előadottak régi óhajtásaikat foglalták egybe. E programmal szemben ellentmondó vagy csak kritikai hang egyetlen egy sem jelentkezett. Még Csánki főigazgató is megígérte támogatását, bár ő egyébként személy szerint mereven áll szemben minden haladó törekvéssel, és különben is a Károlyi-kormány idején indított fegyelmi vizsgálat szerint rendelkezési állományban volt. Az erre vonatkozó véghatározatot kérésemre hatályon kívül helyezték, és így lehetővé vált nyugdíj kérvényének benyújtása. Az ekkor megindult pozitív munka lényegében két vonalon indult meg : I. Az egész magyar levéltárügy modern átszervezését célzó több rendelet és rendelettervezet készítése. II. A pillanatnyi helyzet megkívánta különböző, elsősorban levéltár-védelmi intézkedések megtétele. A jogszabályalkotás során születtek meg a^zok a rendeletek, melyek az egész magyar levéltárügyet egyetlen szellemi konstrukcióba foglalták össze. Ezek között első helyen áll a már ismertetett 26. K. N. számú rendeletet követő 33. K. N. sz. rendelet, mely a Tanácsköztársaság 45. számában jelent meg 1919. május 17-én, s mely a magyar levéltárügyet a tudományos munka követelményeinek, és különösen a történettudományi kutatás, valamint a forráskiadások egységes irányításának érdekében országosan rendezi és a lehetőséghez képest központosítja. A rendeletet a Levéltári Közlemények 1955. évi kötete teljes terjedelmében közölte, így részletesebb ismertetésébe itt nem szükséges bocsátkoznom. Hozzá kell tenni azonban, hogy a rendeletben lefektetett program egyes pontjai részben a haladott francia és angol polgári levéltárügy gyakorlatából voltak átvéve — így a Levéltári Tanácshoz a francia Comission supérieure des Archives adta az alapgondolatot. Hangot kaptak azonban a rendeletben a magyar levéltári irodalomban már régen tárgyalt, de a valóságba át nem ültetett újjászervezési igények is, melyek egy teljes állami levéltár megvalósítását célozták. Hiszen a hiteleshelyi levéltárak a rendelettel kimondott tényleges állami tulajdonba vétele már évtizedek óta szőnyegen forgó kérdés volt, ugyanúgy, mint a családi levéltárak feletti felügyelet és tudományos felhasználhatóságuk biztosítása is. A rendelet ezenkívül természetesen tekintettel volt a fennálló helyzet diktálta levél tárvédelmi igényekre is, és ezeknek is törvényes alapot biztosított. Az ilyen módon centralizált levéltárszervezet élén álló Levéltári Tanács feladat- és hatáskörére vonatkozóan az alábbi tervezetet dolgoztam ki és juttattam el illetékes helyre:
