Levéltári Közlemények, 29. (1959)
Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - B. Lőrincz Zsuzsa: A Magyar Tanácsköztársaság Levéltárügye / 217–229. o.
TANULMÁNYOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG LEVÉLTÁRÜGYE A Levéltári Közlemények ünnepi száma ez, melyben ünnepi cikkek jelennek meg a Tanácsköztársaság levéltárügyéről. Rövid időről — rövid történések, remények, vágyak, szépre-jóra törekvések. Mi úgy ünnepelünk, hogy az ünnepi fények mellett, a megemlékezés lángjainál látunk is ; kinyitjuk a szemünket; nyílt, vizsgálódó tekintetünket a múltba vetve a „mát" és a „jövőt" gondoljuk. Es helyesen van ez így, mert nincs értelme a behunyt szemű merengéseknek, a rózsaszínű képeknek. — Amaz előbbre visz, de kinek használ ez? Nézzék el nekem, akik az ünnepet csak csillogásban, zengő szavakkal tudják elképzelni. Bocsássák meg ez ,,ünneprontást' ; , és próbálják megérteni azokat a „különös embereket", akik a saját ünnepeiket is úgy ünneplik igazán, hogy megvizsgálják az ünnepeltet. Mert lefelé visz azoknak az útja, akiknek egyebük sem maradt, mint régi nagyságuk tört fényében élni. Azoké a jövő, akik előre ábrándoznak megoldandó feladataikon, előttük levő boldogulásukon — reájuk váró nagyságukon. Az ábrándok, álmok megvalósulása pedig az erők, a lehetőségek felmérésén múlik. A múlt erőt ad, de csak akkor, ha igazi valóságában nézzük. Akik e dicsőséges korszak vezetői voltak, szintén azt tartanák : akkor áldozunk méltón az ő emléküknek, ha megvizsgáljuk cselekedeteiket és hasznosítjuk tapasztalataikat, azok javáfa, akikért ők is dolgoztak. I. 1919 tavasza ugyanott érte az Országos Levéltárat, mint 1875 óta minden tavasz. Az ódon épület levéltári szobáiba, a klarisszák hajdani zárdájába — a helytartótanács volt épületébe, amely a polgárosodó államban a belügyminisztérium hivatalának adta át helyét -— nehezen jutott el a tavasz friss, újjáélesztő levegője, — mint ahogy nemigen ért oda október kemény, egy egész monarchiát, egy egész rendet elsöprő szele sem. Október hatását hiába keresi a külső szemlélő, — ha volt valami változás a levéltárban, — az utód szeme nemigen veszi észre. A napok egyforma nehezen teltek — a háború sújtotta szerencsétlen ország dolgozóinak legfőbb gondja az élelem, a ruházat, a segélyek megszerzése volt. Az ország első levéltára, az Ország Levéltárát (az,Archívum Regnit) is magába foglaló levéltár, nyomorúságos körülmények között, munkát akadályozó viszonyok között létezett. A nagy számú, rendszertelen kisebbnagyobb szoba-terem mindenre inkább alkalmas volt, mint levéltári célokra.
