Levéltári Közlemények, 28. (1958)
Levéltári Közlemények, 28. (1958) - FOLYÓIRATSZEMLE - Komoróczy György: Archeion, Tom 25–26. (1956) / 295–296. o.
FOLYÓIRATSZEMLE ARCHEION , Czasopismo naükove posviecone sprewem archiwalnym. Organ Naczelnej Pyrekcji Archiwów Panstwowych. Warszawa. Tom. 25—26. 1956.* Mindig tanulságos a lengyel Levéltári Főigazgatóság hivatalos tudományos folyóiratának, az A.-nak, olvasása. A levéltár területén felmerülő sokrétű munka minden ágazata helyet talál a különböző cikkekben s a nemzetközi szempontból is jelentőséggel bíró elvi állásfoglalások, módszertani problémák éppenúgy megbeszélésre találnak, mint a gyakorlatlan levéltári szakemberek kezdő tanulmányai, melyek még magukon hordozzák a tapogatózás hiányosságait és általánosságait. Az A, ma már nemcsak a lengyel levéltártudomány gazdagságáról, állandó fejlődéséről? sokoldalúságáról számol be a külföldi olvasónak, hanem a részletekbe menő kutatómunkáról s a levéltárosi élet mozgalmi adatairól is képet ad. A most ismertetendő két szám problematikája is sokrétű. Több tanulmány fog• lalkozik a levéltárakat s a levéltárakban folyó munkát érdeklő elvi kérdésekkel, St. PANKOW „A harmadik levéltári módszertani konferencia" címen ismerteti az elhangzott előadások lényegét. Bennünket különösen érdekel, hogy a konferencia döntő tárgya a levéltárrendezés és a levéltári publikációk kérdése volt s hogy utóbbi téren a történettudomány több szervével nagyfokú együttműködés alakult ki. Erről a kérdésről különben M. FRIEDBERG: „A levéltárak kfadói tevékenysége" címen önálló tanulmányt írt (XXV.), amelyben előadta, hogy a forráspublikáció elsődlegesen levéltárosi tevékenység s a kiadványmunka önálló könyvekre éppenúgy kiterjed, mint tematikai kiadványokra. Szerinte a kiadói tevékenységet hivatali munkatervbe kell állítani. Ugyanakkor a tudományos kiadói munkát össze kell hangolni az egyes intézetek között, de a vezető szerepet a kiadásban a levéltárak játsszák. T. MANTEUFFEL szélesebb összefüggésben ismerteti „A levéltárosok feladatait a történetkutatások mai szakaszában" (XXV), amikor hangsúlyozza, hogy a levéltárosi munka egyben történettudományi munkát is jelent, de nem merül ki abban, mert ezen túlmenően a levéltárosnak ki kell szolgálnia a történettudomány érdeklődését az anyag minél tökéletesebb kezelésével, segédletekkel való ellátottságának biztosításával. Roppant tanulságos J. JAROS cikke „A legújabbkori iratok selejtezéséről" (XXV), aki több kísérlet után első ízben foglalja rendszerbe a legújabbkori irattermelés értékkategóriáinak meghatározóit. Vizsgálva az iratképzés mennyiségét és az iratképzés típusszerveit, rájön az értékminimum föltétlen kimondásának szükségességére. A cikk -számunkra azért is tanulságos, mert hasonló megítélés irányvonalai jelentkeznek a. mi gyakorlatunkban s az elméleti megalapozás logikai rendszerének világos feltárása útmutatóul szolgálhat számunkra is. Egy másik cikkben M. BIELINSKA „A levéltár állapota és feladatai a történettudomány jelenlegi szükségletei mellett" (XXVI) címen különösen a segédletkészítés és a rendezés mellett tör lándzsát s követeli egy központi nyilvántartás felfektetését, főként az 1918 után keletkezett iratokra nézve, Vázolja az iratok tagolásának ügyét, amely különböző levéltárakban elhelyezett, dé más területre vonatkozó iratokat a tárgy szerint érdekelt területi levéltáraknak juttatott. Az iratok területi átcsoportosításának a lengyelhez hasonló formáját mi nem ismerjük. Ugyancsak M. BIELINSKA egy másik cikkében „A legújabbkori iratok biztosításának kérdésével" (XXVI) foglalkozik. H. ALTMAN cikke „A nyugat-európai * Tom. 22—23. ismertetését ld. LK 26. évf. 1955. pp. 351—352.. Tom. 24. LK 27; évf. 1956. pp: 250—25, s
