Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Benczédi László: Ráday Pál iratai 1703–1706. Sajtó alá rendezte: Benda Kálmán, Esze Tamás, Maksay Ferenc, Pap László. (Ráday Pál iratai 1.) Bp., 1955. / 274–276. o.

274 Irodalom RÁDAY PÁL IRATAI 1703—1706 Sajtó alá rendezte: '*'.'. BENDA KALMAN, ESZE TAMÁS, MAKSAY FERENC, PAP LASZLO Bp. Akadémiai Kiadó, 1955. 828 p. 16 t. 1 térk. (Ráday Pál iratai, 1.) Az utóbbi években örvendetesen fellendült kuruckori történetírás egyik leg.nagyobb vállalkozása, egyben legjelentősebb eredménye II. Rákóczi Ferenc titkos "kancellárja, Ráday Pál iratainak kiadása. Már az iratok eddig megjelent első kötete . is, amely 1706 végéig tartalmazza a kancellár személyéhez kapcsolódó forrásanyagot, számos, korábban ismeretlen dokumentummal és részlettel gazdagítja történetírásunkat. Hozz,á kell azonban mindjárt tennünk, hogy Ráday iratai kiadását ezen túlmenően, szélesebb értelemben is nagy jelentőségűnek tartjuk. A kötet alapján első ízben bontakozik ki az utókor előtt Ráday Pál közéleti és emberi karaktere, egy olyan férfié, akit ma már — főként a kötetben közzétett dokumentumok alapján — fenntartás nélkül a Rákóczi-szabadságharc legnagyobb alakjai közé sorolhatunk. A Ráday Pálra vonatkozó iratok kiadása lehetővé teszi, sőt egyenesen involválja életének, munkásságának monografikus feldolgozását. Tudomásunk van róla, hogy e munka szerepel is a Történettudományi Intézet tervében. A kötet lapozgatása közben az olvasóban'előbb-utóbb felvetődik a kérdés: hogy lehet az, hogy Rádayról eddig . — néhány beavatott, a korral foglalkozó történészen és irodalomtörténészen kívül — olyan keveset tudott a széles, akár csak a történész-közvélemény? Mi a magyarázata annak, hogy ennek a kiváló férfiúnak tevékenységét, sokoldalú, szerteágazó munkásságát eddig jobbára az ismeretlenség homálya vette körül? Az az érzésünk, hogy ez a jelenség összefüggésben van korábbi kuruckori történetírásunk strukturális hibáival. Ráday élete állandó, megfeszített — ha úgy tetszik — hétköznapi munkában telt el; vajmi kevés a feltűnés, a látványosság benne. A szabadságharc politikai és katonai vezetésének műhely-munkáját végezte s jóformán: nincs a szabadságharcnak egyetlen közjogi, diplomáciai vagy belpolitikai aktusa, amelynek hátterében ne állana ott ő, nagy tudásával, európai műveltségével és roppant munkabírásával. Annak a területnek, amelyen dolgozik, egyedülálló tekintélye tisztét, fejedelem melletti első munkatársi szerepét nem vitatja tőle senki. Kívül áll az intrikák körén; ahol csak fellép, mindenütt a személyes ellentétek lefaragásán, tompításán dolgozik. Kiegyensúlyozott, harmonikus egyéniség s ezért érthető, hogy élete mentes azoktól az indulatoktól és szélsőségektől, amelyeknek sajnos oly gyakran lehetünk szemtanúi a szabadságharc más részvevőinél. Egyszóval: Ráday élete nem igen ad alkalmat az utólagos szemlélő számára, hogy képzeletét eleressze, felületes lelkendezést vagy megdöbbenést keltsen. A régi kuruckori történetírás, amely Thaly nyomdokain elsősorban a romantikát kereste, nem igen tudott mit .kezdeni Ráday megbízható, szolid egyéniségével,, munkás életével. Mennyivel nagyobb híre és irodalma támadt például Ocskay Lászlónak, a bravúros lovastámadásairól, országraszóló tivornyáiról és árulásáról híres kuruc brigadérosnak: nemcsak történelmi monográfia, de regény és dráma is szól róla. Ha ezt az Ocskay körüli kultuszt összehasonlítjuk azzal a tájékozatlansággal, amely Ráday alakját körülveszi, meg kell állapítanunk, hogy valami hiba van az arányok körül s ez az aránytalanság nem válik történetírásunk becsületére. Az előbbiekből következik, hogy a Ráday-kiadvány megjelentetésének nem utolsósorban pedagógiai jelentőséget is kell tulajdonítanunk. A Ráday-iratok kiadásának ténye önmagában is mutatja azt a nagy szemléletbeli fordulatot> amelyet kuruckori történetírásunk az elmúlt években a romantikától a realitások felé megtett. Ami magának Rádaynak a megítélését, értékelését illeti, e téren a tudományos alapvetés megtörtént; most másokon: tankönyvírókon, tanárokon a,sor, hogy a kötetben foglaltakat a nemzet tudatában arra a helyre állítsák, amely őt megilleti, ti. a magyar történelem kiemelkedő egyéniségei közé.