Levéltári Közlemények, 28. (1958)
Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Lőrincz Zsuzsa, B.: A fasiszta rendszer kiépítése és a népnyomor Magyarországon 1921–1924. Szerk., bev. Nemes Dezső. Összeáll. Karsai Elek. (Iratok az ellenforradalom történetéhez, 2.) Bp., 1956. / 288–292. o.
290 Irodalom gazdapárt szétzüllesztésével. Az Egységes Párt nehezen jött létre, hiszen tagjai csak egyben voltak azonosak (a választási harcok megmutatták ezt): a dolgozó nép elnyomásának készségében. A módszerek megválasztásában a legkülönfélébb árnyalatok kaptak helyet a párt életében a Gömbös— Friedrich—Haller-féle irányzattól egészen Nagyatádiékig. Az Egységes Párt válságba került, de Bethlennek sikerült a politikai egységet megteremteni, és így lehetővé vált a gazdasági kérdések előtérbekerülése. A Tanácsköztársaság megdöntése után, amikor a politikai hatalom a feudálkapitalista osztályok kezébe került, azoknak első dolga volt a Tanácsköztársaság minden vívmányát, a gyárak, üzemek, bányák, nagybirtokok szocializálását* megszüntetni. Erről az „Iratok az ellenforradalom történetéhez" c. kiadvány első kötete be is számol. A feladat, az 1921-es évben már a háború és a forradalmak után teljesen tönkrement gazdasági élet helyrehozása volt. Hogyan válhatott lehetségessé ez egy kapitalista országban?. A pénz stabilizációját, az infláció meggátlását, el lehetett volna érni, még a megcsonkított ország erejével is, de* a külföldi kölcsön felvétele jobban megfelelt a tőkés földesurak osztályérdekeinek. A kölcsön olyan befolyást engedett Magyarországon a külföldi tőkének, amely szinte idegenné tette a magyar népet saját hazájában, de erről természetesen Horthy magyarjai a legmélyebben hallgattak. Ehhez kapcsolódott, mondhatnánk, ezzel járt a dolgozó nép megnyomorítása, amely részükről kénytelen-kelletlen — forradalom után vagyunk — a szociális demagógiával ment végbe. Nem lehet azt mondani (erre a bevezető tanulmány helyesen utal), hogy a szociális demagógia Magyarországon nagyon élénk és erőteljes hangú volt, mert még a nálunk oly vérszegény keresztényszocialista szakszervezetek hangja is túl erős volt számukra, még ezek megnyilvánulásaira is haragudtak az illetékesek. Sokkal inkább elviselték a szociáldemokratákkal való együttműködést (igaz, hogy ezektől többet is várhattak), mert tulajdonképpen többet, mint egy-két kijelentést vagy akció szervezését (1. földreform elszabotálása) nem is akartak. De ezek eredménye többnyire a feudál-tőkés osztályok meggazdagodása lett (1. vagyonváltság). A kötet két fő részből áll: a bevezető-tanulmányból, amelynek a címe „A fasiszta rendszer kiépítése Magyarországon a Bethlen-kormányzat kezdeti időszakában 1921—1924." és az iratokból. Az „Iratok' 'három fejezetre oszlanak: az I. fejezet a Bethlen-kormány hatalomrajutása és a fasiszta rendszer viszonylagos politikai megszilárdítása 1921—1924. (a főfejezet alfejezetekre oszlik, láthatólag a politika megszilárdulásakor szükséges intézkedések, illetve szervezetek fontosságának, illetve események sorrendjében). A II. főfejezet „Gazdaságpolitikai kérdések és a földreform elszabotálása a Bethlen-kormányzat első időszakában." A főfejezet alfejezetekre oszlik. A III. főfejezet: „A dolgozó nép helyzete a Bethlen-kormányzat első időszakában (1921—24.)" alfejezetekre nem tagolódik. Elöljáróban kell megemlíteni, mielőtt a kötet tartalmának és forrásközlési módszerének bírálatára rátérnénk, hogy a kötet komoly apparátussal készült. Kimutatás készült a korszakban működött politikai pártokról, a nacionalista-fasiszta szervezetekről és egyesületekről, pénzintézetekről és vállalatokról, érdekképviseleti szervezetekről, a kötetben szereplő fontosabb törvénycikkekről és kormányrendeletekről, a minisztériumokról és a hozzájuk tartozó hivatalokról, a miniszterek névsoráról, fontosabb népességi és gazdasági adatokról. A függelék még időrendi áttekintést és az iratok jelzeteiben előforduló rövidítések magyarázatát adja. Hely-, név- és tárgymutató van a" kötet végén. A kimutatások és a mutatók láthatólag pontosak és jók, sok segítséget jelentenek az olvasónak. Elöljáróban szólottunk arról, hogy a kötet tartalmi válogatása tükrözi a kor jellegzetességét és főbb jellemző vonását, hűen adja a kor képét, és semmiesetre sem vádolható meg azzal, hogy bármilyen irányban torzítana. De ha a tartalmi részét nézzük, beszélnünk kell az iratanyag elég egyoldalú voltáról. Nagyon hiányzik a kötetből lényegében a külügyi vonatkozású iratanyag, ami csekély iratot közöl, az csak még jobban meggyőz minket arról, hogy szükséges és hasznos lett volna jobban támaszkodni a külügyi vonatkozású anyagra. Éppen ez a korszak az, ami nem érthető meg a külföldi kapcsolatok nélkül. Mint ahogy a Tanácsköztársaság leverése is külföldi segítséggel sikerülhetett csak, az ellenforradalmi rendszer stabilizációját sem tudták volna elérni — bármennyire jó politikusa volt is osztályának Bethlen — a nyugati államok sokféle (politikai, erkölcsi) támogatása nélkül.
