Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Sashegyi Oszkár: Levéltári leltárak / 3–34. o.

22 Sashegyi Oszkár tási eszköz, s a szovjet felfogás szerint az iratanyag védelmét és a kutatás szolgálatát egyként kell, hogy szolgálja. +> Figyelemre méltó, hogy a Szovjetunióban nem vezettek be valami univerzális irattári rendszert, kötelező érvénnyel, hanem a szovjet hivataliak gyakorlatában általaiban az iratok csoportosításának egyéni rendszereit alkalmazzák (vagyis az egyes hatóságoknak, vagy azok részlegeinek egyéni irattári tervük van), s csak részben alkalmaznak, az államigazgatás egyes ágazatait átfogó, un. partikuláris rendszereket (vagyis az állaimigazgatás némely ágának egységes irattári terve van). Történitek ugyan kísérletek az iratoknak a nemzetközi tizedes rendszer szerinti osztályozására, de ezek nem vezettek eredményre, a jelzetek bonyolult volta következtében. Praktikusabbnak bizonyult a csoportalakítás egyéni tizedes rendszere, amelyet sok hivatalban bevezettek.

39 A szovjet hatóságok irattári terveik kidolgozásánál alapul) vehetik szervezeti beosztásukat, a termelési ágazatokat, vagy alakíthatnak ügyköreiknek megfelelő tematikai csoportokat is — tehát meglehetősen szabadon alakítják ki irattáruk szerkezetét. Annál szabadabban, mert irattári tervüket nem tekintik normának, hanem csak tervezetnek, amit a rendezésnél igyekeznek ugyan követni, ami azonban nem gyakorolhat erőszakot a valóságban keletkezett iratok tartalmából adódó természetes tagozódáson. Az irattár, miután az iratokat az őket intéző részlegektől átvette, róluk keletkezési évük szerint az irattári tervnek megfelelő elrendezésben leltárt készít, s ennek alapján készíti el később a levéltár a maga leltárát, de ismét nem ragaszkodva az eredetileg létrejötthöz, hanem annak esetleges hibáit kijavítva, s arra törekedve, hogy a hatóságnak, amelynek működése során az iratanyag létrejött, funkciói a leltárban minél tökéletesebben kifejezésre jussanak. Egyes kapitalista államok a fent vázoltnál sokkal tovább mennek az irattárak szerkezetének egységesítése terén, s nálunk is, a néhány évvel ezelőtt bevezetett ún. csoportszámos rendszert univerzális érvénnyel alkották meg, vagyis egyetlen irattári számrendszert tettek meg valamennyi állami szerv iratkezelésének alapjává, ami persze a gyakorlatban éppúgy nem vált be, mint ahogy a Szovjetunióban sem vált be a hasonló kísérlet. Az ilyen irattár-kialakítási kísérletek ismét a racionális elv túlsúlyra jutását jelentenék, az organikus elv háttérbe szorításával. A két elv közötti ellentét kiegyenlítésére azonban további lehetőségek vannak, ezek kidolgozása a jövő feladata. Minél tovább haladunk a levéltári munka megszervezése terén, annál sürgetőbbé válik a levéltári dokumentáció módszereinek egységesítése, a leltárak felépítésének tökéletesítése. 8 Az az iratanyag, amelyet a magyar levéltárak őriznek, zömében sem deduktív, sem induktív úton létrehozott tárgyi tagolódást nem mutat, hanem sorozat-rendszerű regisztratúrákból és gyűjteményekből áll. A tárgyi tagolás, ott is, ahol ilyen van, rendszerint nem hatol nagyon mélyre, 3<J Uo. 55—56. 1.