Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Komjáthy Miklós: A breszt-litovszki béketárgyalások anyaga a bécsi Staatsarchivban : problémák a legújabbkori irattan köréből / 129–150. o.

144 Komjáthy Miklós előtt látja a zsákmányt és éppen hozzá készül, hogy rávesse magát".

30 Nem érdektelen Jof férői adott jellemzése sem. Czernin egy alkalommal utópisztikusnak nevezte a szovjet delegáció álláspontját. Joffe szelíden ránézett, hallgatott egy darabig, majd — ahogy Czernin írja — „számára örökre felejthetetlenül barátságos, csaknem azt mondhatni, kérő hangon így felelt: „Remélem, sikerülni fog nekünk, önöknél is lángra lobbantani a forradalmat".

31 Hoff mann tábornok szerint „Joffe, Kamen jev és Szokolnyikov, kivált az első, rendkívül intelligens benyomást keltettek. Tele lelkesedéssel beszéltek az előttük álló feladatról, arról, hogy az orosz proletariátust a boldogság és a jólét magaslataira vezessék. Mindhárman egy percig sem kételkedtek abban, hogy el kell oda jutniok, ha a nép a marxizmus tanítása alapján maga veszi kezébe a kormányzást."

32 .Idéznem kellett azt a pár sort az osztrák—magyar és a német delegáció két kimagasló szereplőjétől, hogy egyfelől már e rövid ismertetés keretében ellensúlyozzam a levéltári források egyoldalúságát, másfelől érzékeltessem azt a szellemi légkört, amelyben azok íródtak. Anyagunknak talán legértékesebb darabja az a 754 (18.) számú távirati jelentés (7. cím, 35. 1.), amelyben a monarchia pétervári delegációjának egyik tagja, von Hempeí számol be Leninnél 1918. januárjában tett látogatásáról. Alább jegyzetben közlöm ennek a rendkívül érdekes dokumentumjiak egész szövegét.

33 Itt csak azt emelem ki, hogy Hempelre igen élénk 30 Im Weltkriege 303—304. 1.: „Diese merkwürdige Frau ... ist der Typus des gebildeten russischen Proletariats. Sie ist ungeheuer still und zurückgezogen, hat einen merkwürdigen entschlossenen Zug um den MUnd und zuweilen leidenschaftlich aufflammende Augen. Alles, was um sie vorgeht, scheint ihr eigentlich gleichgültig. Nur wenn die Rede auf die grossen Prinzipien der internationalen Revolution kommt, dann wacht sie plötzlich auf, ihr ganzer Ausdruck verändert sich und sie erinnert an ein Raubtier, das plötzlich die Beute vor sich sieht und sich anschickt, sich auf dieselbe zu stürzen." 31 Uo. 304—305. 1.: „...sagte dann in einem mir für immer unvergesslichen freundlichen, fast möchte ich sagen, bittenden Ton: »Ich hoffe doch, dass es uns gelingen wird, auch bei Ihnen die Revolution zu entfesseln«" 32 „Joffe, Kamenjev, Sokolnikow, vor allem der erstere, machten einen ausserordentlich intelligenten Eindruck. Voller Begeisterung sprachen sie von der vor ihnen liegenden Aufgabe, das russische Proletariat zur Höhe des Glücks und des Wohlstandes zu führen. Dass es dazu kommen müsse, wenn das Volk sich auf Grunde der Lehre des Marxismus selbst regiere, daran zweifelten alle drei keinen Augenblick". — Der Krieg der versäumten Gelegenheiten, 193. 1. 33 A távirat szövegét minden formalitásával együtt, in extenso adom, hogy erre is kapjon példát az olvasó. „N°. 754. Telegramm. Dep. 7. Dep. 8. Dep. 9. Dep. 11. Ref. I. Ref. IV. von Hempel ddtó. Petersburg, 13. Jänner 1918. N°. 18. aufg. 2 U.— rM. p. m. einget. 7 IL -M. p. m. Chiffre. . W