Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Komjáthy Miklós: A breszt-litovszki béketárgyalások anyaga a bécsi Staatsarchivban : problémák a legújabbkori irattan köréből / 129–150. o.

A breszt-litovszki béketárgyalások 131 delkezésre álló eszközzel igyekszik befolyásolni a másik állam, főképp a vele ellenséges állam közvéleményét. Ennek a befolyásolásnak ma már szinte nincsenek is korlátai. De a híradástechnika fejlettsége már több, mint fél évszázada túlnőtt a polgári társadalom politikai és közigazgatási intézményeinek egészséges működését biztosító kereteken. Nézzünk csak egyetlen tényt, talán nem is a leglényegesebbet: mivé lesz, sőt sokszor mivé torzul évek, napok, — ma már mondhatjuk — órák alatt, az egymást szédítő sebességgel váltó hírek hatására, az a politikai közvélemény, amely akaratnyilvánításával egy adott pdllanatiban hosszú időre meghatározza a polgári parlamentek összetételét? Egyre mélyülő szakadék választja el a bizonyos politikai elképzelések valóra váltására hivatott, népképviseleti szerv politikai felfogását attól a konkrét politikai közvéleménytől, amely változásnak, idők haladtával egyre gyorsabb változásnak van alávetve. Nem vitás, hogy ez az eltérés az elavult társadalmi, közigazgatási és politikai formák között élő nép katasztrófájára vezethet. (Katasztrófára vezethet, persze az is, hogy a világűrnek a tömegekre zúduló hírözönéből az emberek nem tudják, legtöbbször nincs is idejük elkülöníteni a valóságnak megfelelőket azoktól, amelyeket eleve megtévesztésükre, félrevezetésükre szántak.) A híradástechnika adta páratlan lehetőségek következtében előbb alakul át a tömegek véleménye, mint a még korábban kialakult nézeteinek az ezek kifejezésére és képviseletére hivatott szervek hangot tudnának adni, vagy éppen ezen nézeteket intézményekben tudnák objektiválm. Talán nem tűnik a tárgyát elfogultan néző kutató egyoldalú megállapításának, ha azt mondom: az emberiség történetének utóbbi évtizedeiben meg-megújuló, katasztrofális válságok egyik oka, hogy a technika nagyiramú fejlődésével szemben a társadálom magát igazgató, életét szabályozó berendezései végzetesen visszamaradtak:, elavultak. Ezzel kapcsolatban rengeteg probléma, kérdés vetődik fel, amelynek megoldása, illetve megválaszolása a további kutatások feladata lesz, amely kérdésekkel a modern, egyetemes történeti feldolgozásoknak is feltétlenül számolniok kell. Ilyen, behatóbb vizsgálatra érdemes kérdés: mennyire járult hozzá a fasiszta diktatúrák átmeneti sikereihez, hogy ügyesen és ravaszul használták fel a közvélemény irányításának modern eszközeit. Persze, „sikereik" a társadalmi és államformák fejlődésének lassúsága s a technika fejlődésének gyorsasága közt támadt feszültségből adódó válságot nem oldották meg, csak elodázták. Kétségtelen válságjelenségek ezek, amelyeknek irattani vonatkozásait is fel kell deríteni. Az irattan nem állhat meg a formák jegyzékelésénél és rendszerbefoglalásánál, meg kell keresnie az ügyintézés alakulásának és a társadalom fejlődésének rejtett összefüggéseit. A történelmi segéd(alap-)tudoimányok, így az irattan útja is a társadalomtörténeti elmélyülésen át vezet a megiújhodásihoz. Ez a megállapítás, természetesen, semmiképpen sem akarja az eddigi irattani stúdiumok leíró és rendszerező jellegének alapvető jelentőségét lebecsülni. Különösen nem magyar vonatkozásban, hiszen a mi irattani vizsgálódásaink még a kezdet kezdetének nehézségein sem jutottak túl. De talán éppen ezért a magyar irattan alapvető munkálatainál kiküszöbölhetjük a már meghaladott szempontok érvényesítését s nemcsak módszerig