Levéltári Közlemények, 28. (1958)
Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Komjáthy Miklós: A breszt-litovszki béketárgyalások anyaga a bécsi Staatsarchivban : problémák a legújabbkori irattan köréből / 129–150. o.
132 Komjáthy Miklós ben, hanem időben is túl, azaz napjainkhoz közelebb juthatunk vizsgálatainkban, mint az irattan terén előbbre lévő nemzetek. Az időben való előrehaladás újabb és újabb, az ügyintézés modernizálódásával jelentkező, eddig jobbára ismeretlen iratfajták megismerését teszi szükségessé. Már eleve is világos, hogy két hatalmas tényező, a tömegek és a technika történetformáló szerepe rohamos növekedésének jelei, amely két tényező sajátos, a polgári világ válságát elmélyítő korrelációjáról fentebb vázlatosan szóltam, szükségképpen megmutatkoznak a modern élet ügyiratmiilóinak alig áttekinthető rengetegében is. Cikkem egy ilyen, modern ügyiratfajtával foglalkozik a breszt-litovszki béketárgyalások anyagának ismertetése keretében. II. Az emberiség újkori történetének egyik legdrámaibb pillanata (a pillanatot, természetesen, a világtörténelem idődimenzióival mérve) azok a béketárgyalások, amelyeket a központi hatalmak (Németország, Ausztria— Magyarország, Törökország és Bulgária) kiküldöttei folytattak 1917/18 telén, pontosan negyven évvel ezelőtt Breszt-Litovszkban a szovjet-orosz delegátusokkal. Drámai a pillanat, hiszen egy, utolsó óráit élő, valaha világtörténeti szerepet játszó birodalom képviselői kerültek szembe egy éppen csak megszületett, világtörténeti szerepre hivatott birodalom kiküldötteivel a zöld tárgyaló asztal mellett. Az osztrák-magyar monarchiának egyik legutolsó, a Szovjetuniónak legelső nemzetközi szereplése zajlott le BresztLitovszkban. A szovjet delegáció a pillanat történelmi voltának teljes tudatában lépett fel, amint erre alább nem egy forrást fogok idézni. A központi hatalmaik: küldöttei közül azoniban talán csak Czernin Ottokár, Ausztria— Magyarország külügyminisztere, kétségkívül a legtehetségesebb delegátus sejtette tmeg, hogy itt nem csupán a lét és nem-lét kérdéseivel vívódó államok harca jutott él egy újabb állomáshoz, hanem egy új korszak van megszületőben. 1917. november 17-én egyik barátjának a küszöbön álló, orosz béketárgyalásokkal kapcsolatban ezt írta: „ . . . a régi idők soha többé nem jönnek vissza. Új világrend születik vajúdó fájdalmak közepette." 5 5 Ottokár Czernin: Im Weltkriege. Berlin, Wien, 1919. 301. L: „...die alten Zeiten kommen nie mehr wieder. Eine neue Weltordnung voird unter Krämpfen und Schmerzen geboren." 1917. december 25-én ezt jegyzi be naplójába (célozván a hadikárpótlás- és annexionélküli béke elvének alapprincipiumként való elfogadására): „Man kann nicht wissen, ob nicht der gestrige Tag einen entscheidenden Wendepunkt in der Geschichte der Welt bedeutet, {uo. 308. 1.) — Igen érdekes az is, amit a maga sajátos szemszögéből, egyoldalúan, de szinte prófétai előrelátással december 26-án írt be naplójába: „Ich lese jetzt Memoiren aus der Französischen Revolution. Eine sehr zeitgemässe Lektüre in Anbetracht dessen, was in Russland ist und in ganz Europa kommen dürfte." (uo. 310. 1.) — A tárgyalásokra vonatkozóan olv. V. P. Patyomkin: A diplomácia története. Budapest, 1948. II. kötet, 313. és köy. 1. A régebbi irodalomra 1. M. Uhlirz: Handbuch der Geschichte Österreichs u. seiner Nachbarländer Böhmen u. Ungarn. II. köt. 203. és köv. 1. John } Volkwart: Brest— Litowsk. Verhandlungen und Friedensverträge im Osten 1917. bis 1918. (Beitr. z. Gesch. d. nachbismarckischen Zeit u. d. Weltkrieges Heft 35.) Stuttgart, 1937. A magyar vonatkozásokra: A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai. Budapest, 1956. V. köt. 13. és köv. 1. Olv. még a 34. jegyzetben idézett Lenin-cikkeket. — Egyébként itt is hangsúlyozom, hogy dolgozatom anyagismertetésnek készült s nem kívánja a kérdés feldolgozását adni.
