Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - Lakatos Ernő: Az első megyebizottmány, 1848–1849 / 103–128. o.

Az első megyebizottmány 107 politikai egységének biztosítását, illetőleg az állami függetlenséget tartották középponti kérdésnek a megyerendezés szempontjából, ennek megfelelően három felifogás alakult ki: a centralistáké, a mérsékelt konzervatívoké és a függetlenségieké, A centralisták: Eötvös, Szalay, Trefort és a köréjük gyűlő értelmiség az 1840-es években éles harcot folytattak az elavult megyerendszer ellen mind publicisztikai mind szépirodalmi téren. Feltárták a megyei nemesi klikkek erkölcstelen, népelnyomó önzését 'és érdekszövetségét. Hirdették, hogy a feudalizmussal együtt a feudális intézményeket is meg kell szüntetni. Francia minták lebegtek szemük előtt. Szerintük Magyarországon a polgári reformokat csak erős központi hatalom képes megvalósítani. „Centralizmus nélkül az ország a feudalizmusban ragad." Az állami függetlenség kérdését másodrendűnek tartották, nem kívántak Ausztriától elszakadni. Féltek a teljes függetlenségtől és féltek a nemzetiségektől is. S nem utolsó sorban a nemzetiségi törekvések miatt is nem kívánnak helyi autonómiákat, hanem csupán erős központi hatalmat a Habsburg állam keretein belül.

4 A mérsékelt konzervatív irányzat álláspontját Széchenyi fejtette ki a megyei törvényjavaslat tárgyalásakor. Ő a nemesi jellegű ímegyeszervezet mellett foglalt állást. Szerinte, ha a régi nemesi autonómiában részesítjük a népet, akkor az állam széthull, abból a magyar nemzet megsemmisülése fog következni. Nemzetiségi vidéken a nemesség túlnyomó része magyar érzelmű vagy éppen magyar volt és a népi elemek feltörése nemcsak nemesi érdeket sért, hanem a magyar nemzetiséget is visszaszorítja. Ezért még 1848 áprilisában Széchenyi István azt kívánta, hogy a megyékben a következő országgyűlésig maradjon minden a régiben,

5 legfeljebb a községek küldjenek képviselőket, de ezt bízzuk a megyékre.

6 A függetlenségi és az előbbiekhez képest demokratikusabb álláspontot Kossuth Lajos képviselte. Ö a régi megyeszervezetet nem kívánta megszüntetni, hanem legfeljebb csak megreformálni. A megye hosszú évtizedek óta (évszázadok óta) élő tiltakozás volt az idegen kormány elnyomó törekvéseivel szemben. A megyeszervezet a magyar alkotmány és nemzetiség védbástyája, a polgári átalakulásért vívott harc helyi központja. Amikor az idegen uralom részéről állandóan számolni lehet alkotmányfosztó és elnyomó törekvésekkel, bűnös könnyelműség volna erről a védelmi eszközről a nemzetnek lemondania. Kossuth a megye szervezetét és hatáskörét érintetlenül hagyva, népképviseleti alapra kívánta a megyét állítani az országgyűlési képviselői választójog alapján és ellene volt a nemesek fejenkénti szavazatának.

7 4 1848 májusában a centralisták már egy lépést tettek előre. Csengery Antal a Pesti Hírlap szerkesztőségi vezércikkében leszögezi a centralisták új programját: „...híven fogjuk támogatni azon független és parlamentáris kormányrendszert, mely gyarmati és alárendelt helyzetünkből kiszabadított s amelynek központosító iránya által óvathatik meg hazánk integritása." S újból kifejezi a „pánszláv forradalmi iránytól" való rettegését, amely szerinte „az európai civilisatio romjain akar magának jövőt teremteni." 5 Barta István: Kossuth "Lajos 1848/49-ben. I. k. 720. 1. 6 Viszota Gyula: gr. Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal. Budapest, 1930. II. rész 1068—1076. 1. 7 Barta István i. m. i. h.