Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Haas, Antonin–Hradecký, Emil: A prágai Központi Állami Levéltár rendi eredetű fondjai / 136–151. o.
A prágai Központi Állami Levéltár 145 rendi kancelláriák struktúráját alapjában véve ezek sem érintették. A feudalizmus legszembetűnőbb maradványainak kiküszöbölése és az 1861-ben visszaállított országgyűlés újjászervezése után a volt rendi önkormányzat meglehetősen simán alakult át országos önkormányzattá, amelyben a csehnémet nemesség mellett most már a cseh és német burzsoázia is szóhoz jutott. Az országos választmány az országgyűlés 1848-i feloszlatása után is megszakítás nélkül folytatta működését egészen az 1861. februári alkotmány kihirdetéséig. 1864 után, amikor a járási képviselőtestületeket és végrehajtóbizottságokat felállították, a rendi országos választmány az ország legfelsőbb önkormányzati szervének, az országgyűlésnek lett végrehajtószerve. Eközben továbbra is felhasználta a régebbi, jól megszervezett rendi kancelláriákat, amelyeknek irattáraiban a XIX. sz. derekának törése nem is jelentkezik különös feltűnően. Csak a stabil kataszter bevezetése folytán erősen megszaporodott adóügyek szűntek meg teljesen az állami adóigazgatás felállításával kapcsolatban, de az is csak 1875-ben történik meg, miután előzőleg néhány évig még teljesen fölöslegesen folytatták a sorozatokat. Ebben a korszakban az országban jelentős számú új egészségügyi, gazdasági és kulturális intézmény és létesítmény keletkezett, melyeknek száma állandóan növekedett. 1862-től kezdve ezek közé tartozott a Cseh Királyság Országos Levéltára is, amelynek kezdeteiről a cseh rendek levéltárával kapcsolatban már föntebb említést tettünk. Már ott rámutattunk arra, mi volt az az első és alapvető fondokat alkotó anyag, amelyből a leghíresebb cseh történésznek, Frantisek Palackynak indítványára ez az intézmény megalakult. Az akkoriban általános felfogásnak megfelelően a levéltárat történeti kutatóintézetnek tekintették, amelynek feladata az újabbkori cseh történethez végzendő anyaggyűjtés volt. A tisztán levéltári feladatok, tehát az ország irattárai feletti felügyelet, az országos önkormányzati szervek irattárai anyagának átvétele a hazai és külföldi levéltárakban folytatott, széles alapokon megszervezett kutatómunkával szemben háttérbe szorult. A levéltári fondok száma az idők folyamán ennek ellenére is szaporodott, de nem — mint várhatnék ^r- az országos hivatalok és intézmények irattáraiból való közvetlen anyagátvétel útján, hanem — a XIX. század végéig szinte kizárólag — olyan fondok megszerzésével, amelyektől a levéltár történetkutatói működése során eredményeket remélhetett. Kifejezetten gyűjtemény jellegű fondok mellett elsősorban az országos kataszterekről volt szó, amelyekről föntebb, a rendi intézmények fejlődésének rajzánál már megemlékeztünk, valamint az egész Csehország területére vonatkozó olyan régi földkönyvekről, melyek 1784 előtt keletkeztek és elhelyezésük az illetékes járásbíróságnál nem látszott megfelelően biztosítottnak. A legnagyobb nyereségnek a Cseh Korona Levéltára prágai részlegének megszerzését tekintették. Ezt a levéltárat ui.- 1750-ben két részre osztották, s az eredeti iratanyag nagyobb részét a bécsi Házi, Udvari és Állami Levéltárba szállították át. A földadókataszterek szempontjából az önkormányzati Országos Levéltár valóban illetékes volt, mert ezek a rendi szervek működésének során jöttek létre és a rendi adóügyi önkormányzat hagyatékához tartoztak. A legrégibb földkönyveknek az Országos Levéltárban történt összegyűjtése ezzel szemben inkább az anyag v 1.0 Levéltári iközlemények
