Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Haas, Antonin–Hradecký, Emil: A prágai Központi Állami Levéltár rendi eredetű fondjai / 136–151. o.
146 Antonin Haas —Emil Hradecky mentését és biztonságba helyezését szolgálta. A Cseh Korona Levéltárának prágai részében viszont az 1750-i anyagkiadás után nagyobbrészt rendi provenienciájú iratanyag maradt, melynek az Országos Levéltárban való elhelyezése az anyagot teljesen hozzáférhetővé tette a történeti kutatás számára. Bár az ország egyik legelőkelőbb hivatalnokának, a prágai fő várnagynak eltartására szolgáló birtokok levéltára, valamint az országos választmánynak öt évenként rendszeresen a levéltárnak átadott jegyzőkönyvei is az Országos Levéltár természetes gyűjtőkörébe tartoztak, a levéltár mégis csak a századfordulótól kezdve fordított nagyobb figyelmet a szervesen országos fondók átvételére. Ekkor (1908-ban) vette át az országos választmánytól irattárának régebbi (1783 előtti) részeit, továbbá az országgyűlés régi jegyzőkönyveit. Az országos választmány tovább is folytatta irattára újabb részleteinek átadását, amikor pedig 1927-ben a közigazgatás újjászervezéséről szóló törvény megszüntette az országos és járási önkormányzatot, az Országos Levéltár kötelességévé tette az önkormányzat iratanyagának átvételét. Az Országos Levéltár ennek eleget is tett, átvéve az országos választmány egész irattárát és részt vállalva a veszélyeztetett járási önkormányzati irattárak átvételében. Maga Csehország az országos önkormányzat megszüntetése után is közigazgatási egység maradt, s azért az Országos Levéltár, amely ebben az időben már intenzívebben szentelte magát a tisztán levéltári feladatoknak, mint a történetkutatás feladatainak, természetes és véglegesen kialakult központként tevékenykedett, átvéve az országos jelentőségű levéltári anyagot, valamint minden olyan anyagot, amely tartalmánál vagy provenienciájánál fogva az alsóbbfokú közigazgatási fondók szűk keretét meghaladta. Ezen a címen 1934—1937 között egész Csehország területéről a levéltár további 35 000 földkönyvet gyűjtött össze. Mivel pedig az Országos Levéltár funkciójának ez az egészen természetes felfogása már régebben, a közigazgatás föntebb említett újjászervezését megelőzőleg általánossá vált, a levéltár már 1908-ban átvette az állami pénzügyigazgatástól az ún. „stabil" kataszter iratanyagát, majd tíz évvel később annak térképanyagát is. Mivel a stabil kataszter az.egészországra nézve egységes felvétel volt, és mert a régebbi kataszterek már évekkel azelőtt ugyanígy levéltári elhelyezést nyertek, teljesen logikus volt, hogy a felszámolás alatt álló prágai kataszteri térképtárból a földkataszter további elavult részeit is a levéltár vegye át. Ezt a munkát Csehországnak, mint közigazgatási egységnek megszűnése és a kerületek szerinti szervezés bevezetése (1949) után is folytatták, úgy hogy közvetlenül a csehszlovák levéltárügy új szervezetéről 1954. május 7-én kiadott 29. sz. kormányrendelet megjelenése előtt az akkor hivatalosan ,,Cseh Országos Levéltár"-nak nevezett Országos Levéltár fondjai maximális terjedelmet értek el: a levéltárnak 1933-ban épített épületében, melyet a mai napig is Középeurópa legkorszerűbb és legjobban fejlesztett levéltári raktárának tartanak, 7 emeletnyi igen tágas raktárt töltöttek meg. A fentemlített kormányrendelet véget vetett a csehszlovák levéltárügy szétforgácsoltságának. Az addigi belügyminisztérium központi levéltárából és a Cseh Országos Levéltárból tudományos kutatóintézetként létrehozták a prágai Állami Központi Levéltárat és feladatául egyrészt az egész államra jelentős fondók, másrészt a volt Csehország igazgatása során
