Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Komjáthy Miklós: Hunyadi kormányzói kancelláriájáról / 35–47. o.

Hunyadi kormány Eói kancelláriájáról 37 helyezték el levéltárban („non modo non referrentur in tabularium"), de a kancellária szégyenére („ad Cancellariae dedecus") piszkos helyiségekben, mocskos sarkokból kellett nagy fáradsággal összekeresgélni mindenegyes darabot („per sordida lóca . . . per obsoletos angulos"). Közben rátapostak a levelekre, megcsonkították s minden bizonnyal piszkos célokra is használták őket („certe sordis quibusvis ministeriis adhibitae"). (Uo. VI. lap.) Sem Vitéz, sem mások, akiknek a kancelláriában az lett volna -feladatuk, nem törődtek vele, hogy az értékes iratok szétszóródtak (uo. V. lap). Bél ezek alapján úgy véli (uo. VI. lap), hogy Ivanich Vitéz leveleinek még egytizedét sem menthette meg az enyészettől. Béllel együtt mi is sirathatjuk azt az alig felmérhető veszteséget, amely a magyar történettudományt ennek a szentségtörő hanyagságnak („per , . . sacrilegam negligentiam") következtében érte. Hosszan és lehetőleg szószerint idéztük Ivanich és Bél szavait Vitéz János leveleinek sorsáról. Ügy hisszük, ezek alapján nyugodtan meg lehet állapítani, hogy, bár Vitéz János váradi püspök, Hunyadi kormányzó nevében is, korának legcsiszoltabb stílusú leveleit fogalmazta, a kiváló humanistának — Hunyadi kormányzói kancelláriájával kapcsolatban — szervezői érdemeket, de még csak szándékokat sem tulajdoníthatunk. Sőt abból, hogy Ivanich egy szóval sem említi s gyűjteményének kiadói, Bél és Schwandtner sem tudnak róla s a ránk maradt oklevelekben sincsen nyoma, kétségtelen tényként fogadhatjuk el: Vitéz János nem is volt Hunyadi kormányzó kancellárja. Egyelőre csak feltevésként, bár nagyon valószínű feltevésként írjuk le, hogy Vitéz János váradi püspök, ezeket, a történetíróink által már annyiszor értékesített, ragyogó írásokat elsősorban mint az országtanács, s másodsorban mint Hunyadi kormányzó legszűkebb baráti körének tagja fogalmazta. Anélkül, hogy hivatalos kapcsolatban lett volna a kancelláriával. Hunyadi királyelődei és utódai kancelláriájának sokkal alaposabb ismeretére, illetőleg e kancelláriák mindenegyes kiadványának sokoldalú vizsgálatára és Hunyadi kormányzói okleveleivel darabról darabra történő összehasonlítására lenne szükség ahhoz, hogy a királyi és kormányzói kancellária összefüggését, gyakorlatuk folytonosságát vagy esetleg megszakadását biztosan kimutathassuk. Nem egy kérdés vetődik fel ezzel kapcsolatban. Lehet-e egyáltalán olyan differenciált kancelláriai munkáról beszélni Hunyadi korában, mint amilyennek Mátyás kancelláriáinak munkáját ismerjük? Miképpen alakult a királyi hatalom szünetelése alatt a volt királyi kancellária és az országtanács egymáshoz való viszonya? Az alábbiakban egy szempontból, a kancelláriai jegyzetek alapján kíséreljük meg e problémák legalább részben való megvilágítását. Már az Ivanich nyomán mondottakból is nyilvánvaló, hogy, ha az általa kiadott Vitéz-levelek valóban kancelláriai kiadványok, Hunyadi , János kormányzósága aligha volt a koraközépkori magyar kancellária aranykora. Nem is lehetett, hiszen Hunyadi államfői tevékenysége a belső és külső harcok szakadatlan láncolata volt. Bár a nagy reformer, I. Mátyás kancelláriai irattára sem tartozott a példás rendű intézmények közé,

12 12 1488. szept. 11-én kelt oklevele (Dl. 34.120.) szerint levéltárában nagyon nehéz megtalálni valamit, mert a fontos és kevésbé fontos iratok össze vannak keveredve. /