Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Komjáthy Miklós: Hunyadi kormányzói kancelláriájáról / 35–47. o.

36 Komjáthy Miklós meg Sáry Péterről, Hunyadi Jánosnak, most már mint örökös besztercei grófnak, kancellárjáról Pálóczi László 1455. február 10-i oklevele.

6 Érdekes, hogy ugyanekkor maga Hunyadi — Sáry Péterről szólván

7 — sohasem említi, még akkor sem, amikor érdemeiről beszél,

8 hogy neki kancellárja volt. Kancellári működésére a Hunyadi által kibocsátott oklevelekből sem következtethetünk, bár ezeknek az okleveleknek nem egyikén olvashatunk kancelláriai jegyzeteket. Mielőtt a kancelláriai jegyzeteket, melyeknek kormányzáttörténeti jelentősége jól ismert, közelebbről megnéznők, meg kell vizsgálnunk, honnan ez a homály és az ellentmondások Hunyadi kancellárjai, illetőleg kancelláriája körül. Schwandtner Scriptores rerum Hungaricarum c. műve II. kötetében (Bécs, 1746.) kiadta Vitéz János (Johannes de Zredna) leveleit, mégpedig, amint e kiadáshoz írt előszavában Bél Mátyás mondja (uo. VII. lap), a Bécsi Császári Könyvtár (ma Nátionalbibliothek) negyedrét alakú, 66 lapból álló, pergamen kódexe

9 alapján. Ebben a kéziratos kódexben gyűjtötte össze Vitéz Jánosnak 1445 és 1451 között részben a maga, nagyobb részben azonban Hunyadi János és az országnagyok nevében a pápához, európai uralkodókhoz és másokhoz írt, főképpen külpolitikai tartalmú leveleit Ivanich Pál zágrábi egyházmegyei pap. Ivanich 1445-ben, mint Vitéz püspök ezévi április 24-i leveléből tudjuk,

10 a királyi kancellária nótáriusa, 1448-ban, mint ugyancsak Vitéz 1448. március 18-i levelében írja,

11 már a kormányzó protonotariusa volt. Ha valaki, akkor Ivanich jól ismerte a kormányzói kancellária belső viszonyait. Kódexének idevágó • adatait tehát különös figyelemre kell méltatnunk. A bécsi kódexet, sajnos, csak Schwandtner közlése alapján ismerjük. így nem lehet eldönteni, hogy a levélmásolatok valóban hiteles, kancelláriai kiadványokról készültek-e és nem tartalmazriak-e olyan, esetleg éppen a kancelláriától származó adatokat, jegyzeteket, amelyek a nyomtatott kiadásból hiányoznak. Objektív jelek híján csak a levelek szubjektív közléseire vagyunk utalva. Ivanich azt írja gyűjteményének előszavaképpen barátjához, Pál krakkói főespereshez, kinek kezdeményezésére jött létre az összeállítás, intézett levelében (uo. 7. lap), hogy a kódexbe Vitéznek csak az utolsó 7 esztendőben írt epistoláit vette be, azokat sem mind, csupán a teljesen épen, sértetlenül maradtakat. Mindössze néhány csonka levéllel egészítette ki a teljes szövegükben közölt levelek kollekcióját, A levelek összegyűjtése nem volt könnyű feladat. Gondozásukkal ugyanis annakidején senki sem törődött. Kisebb papírdarabokról (nyilván fogalmazványok!), szanaszét hányt írásokból kellett neki a nagy humanista páratlan forrásértékű leveleit összegyűjtenie. Méltán ütközött meg Bél Mátyás azon, miképpen lehetett országos fontosságú állami iratokat ilyen hanyagul kezelni. Nemcsak hogy nem (; Uo. 303. lap. 7 Uo. 303. lap, . ' s "Cl. 65.317. Erről az 1449. június 22-án kiállított oklevélről különben, más vonatkozásban még lesz szó. 9 Inter historicos profanos nr. 531. 10 Schicandtnemél 9'. lap. Ivanichra 1. Kardos Tibor műveit, így legutolsó nagy szintézisét: A magyarországi" humanizmus kora. Budapest, 1955., főképp 107. s köv. 1. és Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása. Budapest, 1935. 69—71. lap. 11 Schwandtnemél 13. lap.