Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - FOLYÓIRATSZEMLE - Bélay Vilmos: Voproszi Isztorii, 1955. / 270–271. o.

270 Folyóiratszemle sodik cikk kívülről igyekszik megvilágítani a Nemzeti Levéltár tevékenységét, nem a belső munkatárs, hanem az Európából érkezeit teoretikus szemével nézve azt. B. C. SHAFER az Amerikai Történelmi Társulat titkára, az arkansasi egyetem­volt tanára, a történész szempontjából vizsgálja a Nemzeti Levéltár munkáját és hangsúlyozza a történész és levéltáros hivatásának szoros egymásrautaltságát. Az európai díplomáciatörténetre vonatkozóan a Nemzeti Lev élt árban folytatott kuta­tásainak tapasztalatait is közli, hogy a kutatók számára megkönnyítse a levéltári anyagban való eligazodást. Az előbbi szám ismertetése kapcsán már érintett ^szó­beli történelem" problémáihoz szól hozzá V. D. BORNET, a Californiai Common­wealth Club igazgatója. Cikkével azt igyekszik bebizonyítani, hogy az interjú is lehet megbízható történeti forrás és kell, hogy az legyen. R, RITDDELL a Ford Művek levéltára osztályvezetője érdekes módon nem az üzemi, hanem a közigaz­gatási levéltár kérdéseit taglalja, különösen a selejtezés és ezzel szoros kapcsolat­ban a mikrofilm alkalmazásának problémáját vizsgálva. A 4. szám vezető cikkét G. P. BAUER, a Nemzeti Levéltár vezetőjének tit­kára írta a Nemzeti Levéltár, dolgozóinak kiválasztásáról, szakmai képzéséről és előrehaladásuk lehetőségeiről. Hangoztatja az angol nyelv szabatos kezelésének szükségességét, azért, hogy pontosan tudják katalógusaikban kifejezni a lényeget. Nyolc pontba foglalja össze a legszükségesebb ismereteket, amelyek közt az irat­restaurálás és a fényképezés is szerepel. Ismerteti a levéltárosok alkalmasságának megvizsgálására használt „teszt", azaz szellemi képességek felderítését szolgáló kí­sérletek számszerű eredményeit. A következő, rövid cikk a „Levéltáros kódexe"" tulajdonképpen olyan „tízparancsolat"-féle, de csak hét ponttal, amely azt írja elő. hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a jó levéltárosnak. Ezek a ,.hét foerények": a társadalom* iránti morális kötelesség tudata; a selejtezés lelki­ismeretes, a jövő iránti felelősség tudatában való elvégzése; a dokumentu­mok megóvása; a gyarapodás előmozdítása; a kutatók készséges kiszolgálása; tilos az őrzésére bízott dokumentumokat a kutatók kizárásával, „kereskedelmi értelem­ben vett profitszerzésre" kihasználni, és végül levéltárostársaival, beleértve az utódo­kat is, híven kell közölnie mindazt, amit iratanyagáról megtudott. D. V. MARTIN a katalogizálás módszerének alkalmazását ismerteti, amelyet iratok hozzáférhetővé tétele érdekében használ. A szerző egyébként most nem levéltáros, hanem a Det­roiti Nyilvános Könyvtár „Történeti Gyűjteményének" dolgozója, aki azonban ko­rábban a Nemzeti Levéltár alkalmazottja volt. Amerikában egyébként távolról sem elvileg, sem gyakorlatilag nincs annyira elkülönítve a levéltár és könyvtár gyűjtőköre, mint nálunk. A folyóirat valamennyi száma túlnyomóan olyan cikkeket közöl, ame­lyek a Levéltáros Szövetség egy-egy ülésén elhangzott előadások szövegét tartal­mazzák, de sajnálatos módon nem ad tájékoztatást arról, hogy a felolvasást kö­vette-e vita, vagy csak ünnepélyes, reprezentatív jellegű „felolvasással" van-e dol­gunk. Ha volt is vita, ennek anyagát nem találjuk meg a folyóiratban. Minden szám közöl könyvismertetéseket, széles értelemben kezelve a „levéltári profilt", mert nagy teret kapnak benne a történeti monográfiák és különösen bibliográfiák. Egyik­másik számban beszámolót találunk a Levéltáros Szövetség belső életéről, ülések jegyzőkönyveit, bizottságok munka jelentéseit olvashatjuk. Végül minden szám közli az USA legnagyobb levéltárainak, majd utána az egyes államoknak fontosabb le­véltári vonatkozású híreit. Béíoy Vilmos VOPROSZI ISZTORII Insztyitut Isztorii Akagyemii Nauk SzSzSzR, Moszkva 1955* A nem levéltári, hanem kifejezetten történettudományi szovjet folyóirat most 'ismertetendő számaiban már nem jelent meg olyan levéltárismertető közlemény, mint a korábbi évfolyamokéban. Ennek kétségtelenül az az oka, hogy 1955. eleje * 1953—1954, és 1955. 1—4. «z. ismertetését ld. LK 26. évf. 1955. pp. 349—350.

Next

/
Oldalképek
Tartalom