Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - FOLYÓIRATSZEMLE - Bélay Vilmos: Voproszi Isztorii, 1955. / 270–271. o.

Folyóiratszemle 271 óta a Szovjetunió Tudományos Akadémiája külön levéltári szakfolyóiratot indított meg „Isztoricseszkij Arhiv" címen és ennek feladatává tette a levéltári vonatkozású tanulmányok, irodalmi recenziók, ismertetések és hírek közlését. Erről az újabb levéltári szakfolyóiratról egyébként jelen számunk máé helyén van szó. A történettudományi jellegű folyóirat azonban, a dolog természete szerint, számtalan esetben érinti a levéltárakat. Leggyakrabban olyan értelemben, hogy forráskiadványokról ír, tehát a történettudományi irodalomnak olyan ágazatával foglalkozik, amely a legszorosabb kapcsolatban áll a levéltárakkal. A Voprószi Isztorii maga soha nem közöl forrásanyagot, hiszen éppen erre vállalkozott az Isztoricseszkij Arhív. Az is természetes, hogy a történészek, akik tudományos munkájuk során a levéltárakban őrzött történeti forrásanyagból merítenek, cikkeikben kisebbnagyobb mértékben említik vagy éppenséggel tárgyalják a levéltárakat is. Ennek dokumentálására hivatkozunk arra, hogy a Voprószi Isztorii 1955. évi 5. számának vezércikke is hangsúlyozza, hogy szélesebbre kell tárni a történészek előtt az állami levéltárak, a társadalmi szervezetek, vállalatok és hivatalok levéltárainak kapuit. Ez a vezércikk, tárgyának megfelelően, a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújának kutatói érdekében emel szót a levéltárak megnyitásáért. Ez az állásfoglalás egyébként csak egy azoknak sorában, amelyek, főleg az utolsó hónapokban, egyre inkább sürgetik azt, hogy a történészek sokkal jobban támaszkodjanak munkájuk során a levéltári anyagra, mint ezt eddig tették. A 8. számban rövid közleményt találunk, amely a német munkásmozgalomra vonatkozó újabban előkerült levéltári iratokat ismterteti. A cikk tulajdonképpen a Tägliche Rundschau egyik híradása alapján íródott. Mint elöljáróban mondtuk, a levéltári forrásanyagon alapuló kiadványok ismertetését a folyóirat továbbra is feladatának tartja, csak a kifejezetten levéltári cikkek maradtak ki belőle. Az ismertetett forráskiadványok közül kiemeljük az irkutszki kormányzóság forradalmi mozgalmainak dokumentumait közlő, a 10. számban ismertetett művet, mint amelyet egy vidéki szovjet levéltár, az Irkutszki Terület Állami Levéltára adott ki 1955-ben, 154 oldalon, 5000 példányban és amelyet 3 rubel 10 kopekért, tehát igen olcsón lehet kapni a könyvkereskedésekben. Ezeknek az adatoknak ismerete — úgy véljük — nem felesleges, amikor a levéltári forráskiadványok számának emeléséről van nálunk is szó. A 11. szám ismertetései között találjuk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ukrajnai élőkészítését tárgyaló dokumentumkiadvány kritikáját. Megtudjuk belőle, hogy a kiadványt az Ukrán Szocialista Szovjetköztársaság „Októberi Forradalom és a Szocializmus Építése Központi Állami Levéltára" a Gorkijról nevezett Harkovi Állami Egyetemmel közösen adta ki 1955-ben 940 oldalon, 15 000 példányban, (ára 15 rubel és 65 kopek). Ugyanez a szám ismerteti a Magyar Munkásmozgalmi Intézet Értesítőjének 1955. évi 1—3. számát. Bélay Vilmos