Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - IRODALOM - Szigetvári István: Szekeres Jószef: Kenyérért és szabadságért. Az 1905. évi pécsi bányászsztrák. (Magyar Történelmi Társulat, 3.) Bp., 1955. / 241–243. o.

Irodalom 241 lános helyzetről, pl. 15. sz. A szö végközlés módja is megfelel a történetírás követel­ményeinek, a kihagyások és rövidítések nem érintik a lényeget és nem zavarják a tájékozódást. De felvetődik a kérdés, hogy nem lenne-e célszerű arra is utalni, hogy a ki­adott dokumentum nem jelent-e meg már más hasonló jellegű kiadványban, sőt továbbmenve: kívánatos volna a mind jobban és örvendetesen szaporodó munkás­mozgalmi irodalom területén való tájékozódás érdekében megmutatni azt, hogy egy­egy nagyobb jelentőségű okmány hol nyert már feldolgozást. Ez nem is túl nehéz feladat, de hasznos, különösen, ha meggondoljuk, hogy a kiadvány elsősorban nem szakemberek számára készült. A szemelvényes bibliográfia jó, áttekinthető, de sok részletkérdésre vonatkozó feldolgozásra nem hivatkozik, holott ezt a kérdést a kö­zölt anyag bőven tárgyalja. így pl. Ormós Mária cikke (Építünk, 1952. sz.) az 1904-es debreceni sztrájkról, vagy Debrecen történetének rövid összefoglalása e sorok író­jától, amely az akkori eseményeket ismerteti. Nem segíti elő az áttekinthetőséget az sem, hogy sok apró fejezetcím alatt csoportosítják az iratokat. Túl erősen tagolja ez a részekre bontás az összképet; pl. a 164. oldalon két főcím is van, kiemeli vastagbetűvel a pécsiek sztrájkját, a 166. •oldalon pedig nem emeli ki az ózdiakat, ungváriakat, hanem a főcím alá rendeli. Vitás az is, hogy akkor, amikor levéltári anyag áll rendelkezésre, nem azt kellene-e •első helyen értékesíteni. Szerintünk a levéltári dokumentum megközelíthetetlenebb, tehát fontosabb a kiadása. Ilyen esettel találkozunk pl. az 1903. rnárc. 28—ápr. 22. közötti debreceni sztrájkok leírásával kapcsolatban, melyekről csak sajtóanyagot kö­zölnek, pedig részletes levéltári dokumentáció is .van az MMI-ben. Általában kissé túlteng helyenként a sajtóközlemény, bár ezt menti az a körülmény, hogy az Orsz. Levéltár önálló kiadványt készít a nemzeti. ellenállás időszakáról. Sokat veszítenek különösen a pedagógusok akkor, amikor nem olvashatják a „vidéki hatóságok önké­ny eskedéséről" szóló beszámolókat, csak utalást találnak arra. (39. sz.) Ha már cik­ket közölnek a kisbirtokos parasztságról, a gazdasági adatok tudatos mellőzésének elvi megfontolása sem indokolja, hogy az elnyomorodásra jellemző statisztikai ada­toknak legalább egy részét kihagyják. Kitűnően használhatók a névmutatók, a személyekhez fűzött rövid összefog­laló magyarázatok. Nagyon jó az időrendi áttekintés. A kiadvánnyal a magyar történettudomány sokat nyert, és ha a jövőben a levéltári iratok viszonylagos háttérbe szorítása meg fog szűnni, valóban ismeretlen ada­tok tömegét tárják fel dolgozó népünk mind jobban fokozódó kulturális igényeinek kielégítésére, 'harci öntudatának fokozására a Párttörténeti Intézet dolgozói. Komoróczy György SZEKERES JÓZSEF KENYÉRÉRT ÉS SZABADSÁGÉRT Az 1905. évi pécsi bányászsztrájk. Bp. Művelt Nép, 1955. 130, [2] p. (Magyar Történelmi Társulat, 3.) Szekeres József igen fontos feladatot végzett el a pécsi bányamunkások 1905-ös nagy küzdelmének feldolgozásával. Azt mutatja meg, hogy vidéki viszonylatban az 1905. év legnagyobb és leghosszabb ideig tartó sztrájkjának, a pécsi bányászsztrájk­nak szenvedései, de nem kevésbé győzelmei hogyan hatottak a bányászok eszmei, politikai nevelésére, hogyan járult hozzá a munkásosztály öntudatosodásához, szer­vezettségének megszilárdításához. A népszerűsítő jellegű munka bevezetésszerű vázlatossággal visszanyúlik a Dunagőzhajózási Társaság 1852-ben megkezdett pécsi szénvidéki területvásárlásaira, munkástoborzására, majd bővíti a tárgyalást az 1905 előtti pécsi bányászmozgalmak­kal, röviden ismerteti a bányászok helyzetét a sztrájk kitörése előtt és politikai hely­zetképet'ad. A munka nagyobbik felét az 1905. július 4-én kitört sztrájk esemény­szerű ismertetésére fordítja. 16 Levéltári közlemények

Next

/
Oldalképek
Tartalom