Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - IRODALOM - Szigetvári István: Szekeres Jószef: Kenyérért és szabadságért. Az 1905. évi pécsi bányászsztrák. (Magyar Történelmi Társulat, 3.) Bp., 1955. / 241–243. o.

242 Irodalom Az 1830-ban alapított Dunagőzhajózási Társaság (DGT) 1852-ben kezdte meg területvásárlásait a pécsi szénvidéken. Röviddel ezután megnyílt az András-akna, és a századforduló idején a szénterület kb. 15 km hosszúságban s néhány km szélességben a társaság tulajdona lett. A bányászatot a Pécs városában székelő bányaigazgatóság irányította. A vállalat külföldi gépekkel és munkásokkal kezdte meg: a termelést, mert kevés helybeli vállalt bányamunkát. * Az első általános sztrájk 1882. május 15-én tört ki, külföldi munkások szervezésével. A második általános sztrájk 1893. június 6-án volt. A sztrájk eredményesen végződött, mert az igazgatóság a veszélyes munkánál dolgozók napibérét 2 koronára emelte, s a lakbéreket leszállította. Az 1893-as sztrájk után 1905-ig a nyugalom évei következtek. Az 1905-ös bányászsztrájk kitörése előtt a bányászok helyzete nem különbözött a más bányában dolgozó bányamunkások helyzetétől. A szerfölött alacsony munkabér a legalacsonyabb színvonalra szorította a munkások anyagi és kulturális életkörülményeit. A korábban megvívott gazdasági harc sikertelensége világossá tette a munkások előtt azt, hogy gazdasági követelésüket nem lehet elválasztani a politikai harctól. Az 1905-ös nagy bányászsztrájkban a gazdasági kívánságok mellett a politikai követelések is előtérbe kerültek. A kettős elnyomáshoz — osztrák vállalkozók, s a hazai nagybirtok államgépezete — a tisztviselők durva bánásmódja is járult. A bányászok reálbérének állandó csökkenését igazoló bérezési kimutatás adatai jól mutatják a munkások anyagi és kulturális életkörülményeit. A rossz táplálkozás következtében a bányászok egészségi állapota rosszabbodott, a bányászgyermekeket a járványok minden neme pusztította. A megrokkant, megöregedett bányászok az általuk alapított társláda intézménytől pár fillért kaptak, mert a DGT vezetősége ennek kezelését magára vállalta s ezzel saját kapitalista céljainak szolgálatába állította. A sztrájk 1905. július 4-én a Ferenc József-aknában kezdődött. A .munkások 20 filléres béremelést követeltek. A mozgalomhoz másnap a György-akna is csatlakozott és felszólították a többj aknák dolgozóit is a munka beszüntetésére. A sztrájk 3 000 embert ragadott magával. A bányászok követeléseiket július 6-án írásban nyújtották be az igazgatóságnak. Az igazgatóság látva a veszélyt, a hatóságoktól karhatalom kirendelését kérte és ez megszállta a bányaműveket. A kirendelt karhatalomra támaszkodó igazgatóság hatalma tudatában kezdte meg az egyezkedési tárgyalásokat a munkássággal. Július 8-án a munkásbizalmiak elárulva a sztrájkot, elfogadták az igazgatóság feltételeit: elejtették a bérköveteléseket s elhatározták a munka felvételét. Azonban a megtartott bányagyűlés a bizalmiak döntését nem fogadta el, a sztrájktörőket megfosztotta tisztségüktől és saját kebelében 45 tagú bizalmi-testületet választott. A sztrájk így tovább folytatódott. A különböző pártállású lapok élénk figyelemmel kísérték a sztrájk eredményeit és félreérthetetlenül leszögezték azt a tételt, hogy a bányászfizetésből nem lehet megélni. Az igazgatóság látva az egyezkedési tárgyalások sikertelenségét, ultimátumszerű felhívásban szólította fel a munkásokat a munka felvételére, mert ellenkező esetben fegyelmi úton fogja őket elbocsátani, a társládához szerzett minden igényüket elveszítik és a társasági lakásukból 3 nap alatt ki kell költözniök. Ezzel egyidejűleg megbízta Albert Ferenc bányabiztost; hogy a munkások panaszait megvizsgálja. A panaszokról készített jegyzőkönyv fényt derített a munkások kizsákmányolásának apró fogásaira. • Július 17-én előre elkészített terv alapján a rendőrkapitány segítségével megkezdődtek a kilakoltatások. A kilakoltatott munkások megsegítésére a Pécsett dolgozó munkásszervezetek gyűjtőközpontot létesítettek. A sztrájk országos üggyé vált. A közvélemény felháborodása arra késztette a Fehérváry-kormányt, hogy fellépjen a sztrájk megszüntetése érdekében. Július 31-én a kormány által kiküldött képviselők tárgyalásokat kezdtek a munkásokkal. A tárgyalásról készült jegyzőkönyv alig tartalmazott több engedményt, mint az előző egyezkedési tárgyalások eredményei. A munkások a sztrájk-bizottság elutasító nyilatkozatát várták a jegyzőkönyvre. Augusztus másodikári a sztrájk-bizottság 45 tagja 23:22 ellenében feladta a sztrájkot és a murikafelvételt határozta el. A munkások tiltakoztak, visszautasították á sztrájk-bizottság döntését és elhatározták a sztrájk folytatását. A sztrájk első szakásza augusztus' 17-én egyes vezérek árulása következtében befejeződött, ezek ..elsőnek vették fel a munkát.