Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Ember Győző: A kétszázéves Országos Levéltár / 3–30. o.

20 Ember Győző Az országos jellegű múzeumok, könyvtárak és az Országos Levéltár egybevonása, dolgozóiknak közös személyzeti státusba sorolása, közös költségvetési keret megállapítása, mindez formális jellegű reformnak bizonyult, amellyel jártak bizonyos személyi előnyök, lényegében azonban nem vált javára sem a múzeum-, sem a könyvtár-, sem a levéltárügynek. Ami a levéltárügyet illeti, ez az összevonás méginkább aláhúzta és erősítette annak kezdettől fogva meglevő alapvető fogyatékosságát, a szétszákítottságot, a decentralizáltságot, azt a tényt, hogy az Országos Levéltárnak, az ország első közlevéltárának nem volt szervezeti kapcsolata sem a Hadtörténelmi Levéltárral, sem az ország területi, vidéki közlevéltáraival, a megyei és a városi levéltárakkal. Ami a Hadtörténelmi Levéltárat illeti, annak speciális katonai jellege még indokolhatta teljes különállását, ilyen indok azonban a megyei és a városi levéltárakkal kapcsolatban nem volt felhozható. Az a tény, hogy a régi országos levéltárnak semmilyen kapcsolata sem volt a municipális, megyei és városi levéltárakkal, a feudális rendi viszonyok között, amelyeket általában jellemzett a széttagoltság, érthető volt. A polgári viszonyok között azonban, amikor a polgári nemzetállam minden vonatkozásban a municípiumok autonómiájának a felszámolására törekedett, szükségessé vált, hogy a levéltárügy területén is létrejöjjön bizonyos mérvű központosítás. Ennek a szükségét még az új Országos Levéltár megalakulása előtt, 1872-ben megállapította az az ankét, amely a levéltárügy kérdéseivel foglalkozott, s amelynek Horváth Mihály volt az elnöke, Fraknói Vilmos az előadója, mindketten neves történészek. Ez az ankét arra az álláspontra helyezkedett, hogy a megyei, a városi és a — néhol meglévő — községi levéltárakat központi állami felügyelet alá kell helyezni, e célra levéltári felügyelőségeket kell szervezni.

31 A központi irányítás feladata az új Országos Levéltárra várt volna. Az 1872-i ankét, amelynek résztvevői számos olyan Helyes levéltárügyi gondolatot vetettek fel, amelynek a megvalósulására csak 1945 után került sor, a központosítás érdekében azt is ajánlotta, hogy a hiteleshelyi országos levéltárakat az új Országos Levéltár vegye át az egyháztól. Ez a javaslat csak a két erdélyi, a gyulafehérvári és a kolozsmonostori hiteleshelyi országos levéltárra vonatkozólag valósult meg. A magyarországi hiteleshelyi országos levéltárak állami átvétele csak 1945 után történt meg, anélkül azonban, hogy az Országos Levéltárba kerültek volna. Hasonlóképpen csak 1945 után került sor a megyei, városi és községi levéltárak központi irányításának megszervezésére. A központi irányítás azonban ekkor már nem az Országos Levéltárnak a feladata volt, hanem az 1950-ben szervezett levéltárügyi hatóságnak, a Levéltárak Országos Központjának. 1950-ben ugyanis a Magyar Nemzeti Múzeum mint az országos jellegű múzeumokat, könyvtárakat és az Országos Levéltárat összefogó intézmény megszűnt. Megvalósult a levéltári szervezet központosítása, valamennyi állami levéltárnak — kivéve a Hadtörténelmi Levéltárat — közös szervezetbe vonása új levéltári hatóság, a Levéltárak Országos KözJakab Elek i. m. 162. 1.