Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Ember Győző: A kétszázéves Országos Levéltár / 3–30. o.

A kétszázéves Országos Levéltár pontja keretében. Ebben a keretben került végre az Országos Levéltár szervezeti kapcsolatba a területi, vidéki állami levéltárakkal, de nem mint azoknak fölöttes szerve — ahogyan 1872-ben és még utóbb is gyakran gondolták — hanem mint primus inter pares.

32 De igazságtalanok volnánk intézetünkkel szemben és elferdítenők a valót, ha elhallgatnék, vagy lekicsinylenők azt a tényt, hogy —-noha szervezeti kapcsolat az Országos Levéltár és a területi, vidéki levéltárak között egészen 1950-ig nem volt — a szakmai kapcsolat mégsem hiányzott. Az Országos Levéltár, habár erre szervezetileg feljogosítva és kötelezve nem volt, kezdettől fogva törődött a területi, vidéki levéltárak sorsával is. Számos esetben keresték fel az Országos Levéltár dolgozói a terű-, leti, vidéki levéltárakat és adtak azoknak tanácsot, útbaigazítást különböző szakmai kérdésekben. A területi, vidéki levéltárosok is gyakran jöttek tanulni, tapasztalatokat szerezni az Országos Levéltárba. Intézményessé ez utóbbi gyakorlat azonban csak a felszabadulás előtti években lett, mikor az újonnan kinevezett megyei és városi levéltárosok kötelesek voltak egyévi gyakorlószolgálatot az Országos Levéltárban tölteni. Ebben az időben már a megyei és városi levéltárosi állások betöltésénél is volt szava az Országos Levéltárnak, a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsán keresztül. A főispánok ugyanis az említett Tanács javaslata alapján nevezték ki a megyei és a városi levéltárosokat, a javaslatot pedig az Országos Levéltár adta. Mindez azonban nem pótolta a szervezeti, szorosabb kapcsolat hiányát. És azt sem hallgathatjuk el, hogy az Országos Levéltár e kapcsolat hiányában, külön kötelezettség nélkül is, többet tehetett volna a területi, vidéki levéltárak érdekében, és hogy — ha nem is formailag, de érdemileg *r- felelősség terheli azokért a hibákért és mulasztásokért, amelyek az egész ország levéltárügyében — különösen a világháborúk idején — történtek. * Ha az Országos Levéltár belső életét és működését 1875 és 1945 között összefoglalóan ismertetni és méltatni akarjuk, "akkor mindenekelőtt azt a pozitív tényt kell megállapítanunk, hogy vezetőinek céltudatos és következetes fáradozása eredményeképpen tudományos intézménnyé lett és mint ilyen fokozatosan erősödött. Megalakulása idején — szemben a régi országos levéltárban 1874-ben lévő két személlyel, akik közül az egyik az ország levéltárnoka volt, a másik a levéltár hajdúja — 24 dolgozója volt az új Országos Levéltárnak, ezek közül 4 akkor szolgának mondott altiszt, 20 pedig tisztviselő. E tisztviselők között azonban csak 4 volt olyan, akit tudományosnak tekinthetünk, a többi segédhivatali.

33 Abban az időbén — francia mintára — fogalmazói szaknak mondották az első kategóriát, kezelői szaknak a másodikat. A kezelői szak fokozatosan elvesztette segédhivatali jellegét és egyre inkább tudományos jellegű lett az is. Mindkét szakból vizsgát lehe32 1950: 29. tvr. 33 Orsz. Lvt. Irattár. 9/1877.