Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Ember Győző: A kétszázéves Országos Levéltár / 3–30. o.
A kétszázéves Országos Levéltár 19 Legerősebben az ún. nemesi ügyek fűzték a Belügyminisztériumhoz. Magyarországon a polgári korszakban is továbbélt és virágzott számos feudális eredetű és jellegű jog és kiváltság, nem szólva ezúttal az egyéb feudális maradványokról. E jogok és kiváltságok közé tartozott a nemesi cím, címer és előnév használata. A félfeudális polgári magyar társadalomban nemcsak büszkeség és hiúság kérdése volt, hogy nemes-e valaki, vagy sem, hanem komoly anyagi előnyöket, hivatali és társadalmi érvényesülést is biztosított az igazolt nemesség. A nemesség, nemesi címer és előnév használatának jogosultságát a Belügyminisztérium igazolta, mégpedig az Országos Levéltár szakvéleménye alapján. E szakvélemények készítése volt az Országos Levéltár súlyponti, minden más munkánál több energiát és időt lekötő feladata. Nem véletlen, hogy amikor a Tanácsköztársaság 1919-ben a nemesi címeket megszüntette, az Országos Levéltárat kivette a belügyi főhatóság alól és az oktatásügyinek rendelte alá, kifejezve ezzel, hogy elsősorban tudományos intézménynek tekinti. 28 A Tanácsköztársaság megdöntése után a korábbi helyzetet állították vissza, újra a Belügyminisztérium lett az intézet főhatósága, de már csak rövid időre. Az Országos Levéltár tudományos intézeti jellege az 1920-as években fokozottabb hangsúlyt kapott, jelentős szerep várt reá azoknak a tudományos és kulturális elgondolásoknak a megvalósításában, amelyeknek gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter volt a kezdeményezője. Az ő indítványára 1922-ben az Országos Levéltár a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium főhatósága alá került, ahova az országos jellegű könyvtárak és múzeumok is tartoztak. Közismert tény, hogy a levéltárak, könyvtárak és múzeumok rendeltetése és tevékenysége között — habár alapvető különbségek vannak — sok a közös vonás. Számos példát mutat a nemzetközi gyakorlat arra, hogy e rokon intézményeket szervezetileg egybevonják. Ez történt Magyarországon 1922-ben, ugyancsak Klebelsberg Kunó kezdeményezésére. Országos Magyar Gyűjtemény egy etem néven közös szervezetbe vonták össze az országos jellegű nagy múzeumokat, könyvtárakat és az Országos Levéltárat. 29 1934-ben a nem jól megválasztott nevet megváltoztatták, s a közös szervezetnek, amelyet bizonyos mérvű önkormányzati joggal is felruháztak, Magyar Nemzeti Múzeum elnevezést adták. 30 Ezen a néven addig a tudományos intézményeknek csak szűkebb körét nevezték, azokat, amelyek az 1802-ben alapított Magyar Nemzeti Múzeumból sarjadtak ki. Ezek közé tartozott a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltára is, amelynek önállóságát ekkor az új, tágabbkörű, az Országos Levéltárat is magábanfoglaló Magyar Nemzeti Múzeumon belül megszüntették, s szervezetileg beleolvasztották az Országos Levéltárba, amelynek raktáraiba a múzeumi levéltár iratait már korábban átszállították. A múzeumi levéltárral számos nagy és jelentős családi levéltár, továbbá becses iratgyűjtemények kerültek az Országos Levéltárba. 28 Rákosi Sándor: A Magyar Tanácsköztársaság levéltári rendeletéről. Levéltári Közlemények, 1955. 61. 1. 29 1922: XIX. te. 30 1934: VIII. te. 2*
