Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Ember Győző: A kétszázéves Országos Levéltár / 3–30. o.
A kétszázéves országos Levéltár 15 tárnok azokkal az iratokkal, amelyekre a tárgyalások során szükség volt vagy lehetett, megjelent Pozsonyban, az ülések színhelyén, s ott maradt addig, amíg a rendek képviselői el nem oszlottak. Reá hárult ezzel kapcsolatban az a feladat is, hogy a pozsonyi országháznak az országgyűlések idején rendben létéről gondoskodjék. Hasonló feladatot egyébként a budai országházzal kapcsolatban is többször vállalnia kellett, mint ahogyan több ízben helyettesítette az ország pénztárosát is. Az országgyűlésnek és az országgyűlési bizottságoknak az iratait a levéltár mindjárt keletkezésük után átvette, s az országos levéltárnok feladata volt, hogy a jegyzőkönyveknek, naplóknak és irományoknak kinyomatásáról gondoskodjék. E tekintetben tehát forrásközlő munkát is végzett, ezt is tisztán gyakorlati célzattal, nem pedig tudományos igények kielégítésére. Más kérdés, hogy ezek a hivatalos kiadványok később a legértékesebb-forráspublikációkká váltak, s a régi országos levéltár archeográfiai gyakorlatának színvonaláról is tanúskodnak. Az országgyűléseken és azok bizottságain kívül természetesen főleg a nádoroknak és az országbíróknak, de más rendi szerveknek, országos méltóságoknak és vidéki törvényhatóságoknak, sőt egyes családoknak és személyeknek is —• akik olykor éltek azzal a lehetőséggel, hogy irataikat az ország levéltárában letétbe helyezhetik — rendelkezésére állott — igaz, hogy ritkábban — a régi országos levéltár. Kikereste és gyakran ki is kölcsönözte a különböző ügyekben kért iratokat, ezzel kapcsolatban kutatásokat is végzett. A fentieken túlmenő tudományos munkát — értve ezen elsősorban a történetírás valamilyen formájú aktív művelését — a régi országos levéltár levéltárnokai nem végeztek. Sőt, a legritkább esetek közé tartozott, s a 120 év alatt, ami a régi országos levéltár megalakulásától annak megszűntéig eltelt, tizenkétszer sem fordult elő, hogy tudományos célzatú kutató a levéltár falai között megfordult. 22 A kutatási engedélyt ilyen esetekben a nádor adta, s magának az ország levéltárnokának, az említett Kovachich József Miklósnak is nádori engedélyre volt szüksége ahhoz, hogy a levéltár egyes iratait lemásolhassa. 23 Pedig a tudomány ebben az időben már mindenfele kopogtatott a levéltárak gondosan elzárt ajtain, hogy mögéjük bebocsátást nyervén, ha ki nem is, de fokozatosan háttérbe szorítsa a rendi jogoknak és kiváltságoknak korábban szinte kizárólagosan érvényesülő védelmét. A feudális rendi jogok és kiváltságok rendszerének összeomlása, a polgári társadalmi viszonyok kibontakozása döntő fordulatot hozott a levéltárak fejlődésében is. A polgári korszak levéltáraiban már a tudomány érdekei is érvényesültek, s a tudomány szorgalmazta elsősorban, hogy a levéltárak fejlődése új irányt kövessen. Ezt tanúsítja a Magyar Országos Levéltár története is. A feudális rendi viszonyokat Magyarországon — ha nem is minden viszonylatban és nem is teljes következetességgel — az 1848-i polgári for- Uo. No. 467, 472, 656. 3 Uo. No. 482.
