Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Haas, Antonin–Hradecký, Emil: A prágai Központi Állami Levéltár rendi eredetű fondjai / 136–151. o.

A. Haas—E. Hradeeky: A prágai Központi Állami Levéltár 137 melyet ezért — legalábbis ebben az értelemben — Csehország legrégibb rendi provenienciájú okiratának tekinthetünk.

1 Mivel a régi cseh állami levéltár, melyet ma a Cseh Korona Levéltárának neveznek, nem csupán az uralkodó levéltára volt, hanem az ország, tehát egyben a rendek, (mint az ország a királlyal szembeni és a király / melletti alkotmányos képviselőinek) levéltára is, mint ilyen kezdettől fogva magától értetődően a cseh király és a cseh rendek okleveleinek közös őrzőhelye volt. Idők folyamán mindez abban nyert konkrét kifejezést, hogy az uralkodó a Korona Levéltárának használatával kapcsolatban rá volt utalva az országos rendek közreműködésére. Egészen a feudális rend utolsó maradványainak az 1848-as év eseményei előidézte felszámolásáig, a rendek legelőkelőbbjei azok voltak, akiknek a cseh állam oklevélkincseinek igazgatása és őrzése tulajdonképpeni kötelessége volt. Magától értetődik tehát, hogy a rendi provenienciájú legrégibb okleveleket a Cseh Korona Levéltárában kell keresni, amely a Prágai Állami Központi Levéltár rendi-önkormányzati osztályának a legbecsesebb okleveles fondja. János király fentebb említett oklevelét a Cseh Korona Levéltára nem tartalmazza, •— mivel az oklevél szövege csupán formulárékban maradt fenn — és nem tartalmazza a fentemlített uralkodó 1311 februári oklevelét sem, bár a brnoi morva urak részére ugyanezen év június 18-án kiállított oklevél analógiájára fel kell tételeznünk ennek kiadását.'

2 Ezért a cseh rendek részére kiállított legrégibb itt őrzött oklevél IV. Károlynak 1355. október 6-án kiadott oklevele. Tartalma a „Majestas Carolina "-nak nevezett, előkészítés alatt álló országos törvénykönyvnek ünnepélyes hatályon kívüli helyezése.. Ennek az oklevélnek a kiadását a cseh urak erőszakolták ki, mivel az országos törvénykönyv kötelező volta lehetetlenné tette vagy legalábbis határok közé szorította volna a rendek ,,Törvénylátás"-ának: az országos bíróságon saját megítélésük alapján, minden jogi előírás nélkül hozható döntés jogát. Ezért IV. Károly kénytelen volt a Cseh Királyság hercegeit és urait (principés et barones nostros et regni ac Coronae Boemie) kifejezetten biztosítani arról, hogy azok semmikor és semmilyen viszonylatban sem lesznek kötelesek e törvénykönyvet követni, sőt ellenkezőleg, örök időkre az ősi szokásjoggal (antiquis et consuetis iuribus) élhetnek. Mindezeket Károly bátyjának, János Henrik őrgróf nak is meg kellett Ígérnie. Az a té;ay, hogy erről a Cseh Korona Levéltárában a császárnak 11 eredeti oklevele található és János Henriknek is ugyancsak 10 hasonló szövegű levele van elhelyezve, csak azzal magyarázható, hogy azokat olyan személyek helyezték el a levéltárban, akik mint a cseh rendek legfontosabb képviselői kapták meg azokat. A feltevést, hogy itt elküldésre előkészített, de el nem küldött oklevélpéldányokról van szó, a Rozmberk család treboni levéltárában található azonos szövegű oklevél létezése teszi kizárttá. 1 Ez Luxemburgi János király 1310 őszén kiadott oklevele, mely azonban csupán néhány formulagyűjtemény keltezetlen másolataiban maradt meg. 2 Az itt említett két oklevél problémája igen bonyolult és mind ez ideig tisztázatlan. Mutatja ezt a témát érintő nagy irodalom is, melyet I Susta Kral cizinec (Ceské déjiny II., Praha 1939) c. munkájában gyűjtött össze, (131—32, 153. 1.)