Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Haas, Antonin–Hradecký, Emil: A prágai Központi Állami Levéltár rendi eredetű fondjai / 136–151. o.

A PRÁGAI KÖZPONTI ÁLLAMI LEVÉLTÁR RENDI EREDETŰ FONDJAI Már a legrégibb forrásokban, melyek a cseh állam történetének kezdetén bepillantást engednek annak alkotmányos viszonyaiba, a cseh herceg alakja mellett megtaláljuk az őt az ország kormányzásában is támogató kíséretet. A kíséret szerepe az ország kormányzásában azonban nem merül ki a csupán passzív részvételben; a herceg minden fontosabb határozat hozatalánál kénytelen környezetének véleményét is figyelembe venni. Azok véleménye ez, akik rövidesen szóvivőivé lesznek az ország lakossága szabadságát megőrzött rétegének. Hatalmuk és tekintélyük különösen a kevésbé tehetséges uralkodók alatt, és azokban az időkben, amikor a trón üresedésben van vagy éppen vita tárgyát képezi erősen megnövekedik. Az államikormányzásban tehát az uralkodó mellett már a korai államforma e nyugtalan korszakában kialakul égy másik fő tényező is. E' tényező hatását még a Pfemysl családnak a XIII. században egymást követő erőskezű uralkodói sem tudták teljesen elnyomni, bár ügyes politikájukkal tartományukat külsőleg és belsőleg egyaránt megerősítették. Sikerült nekik ui. a királyság rangjára emelt cseh államot az egyetemes Római Birodalom tagjává tenni, kivívni jogainak biztosítását és széleskörű függetlenségét és az örökletes választói szavazat megszerzésével a cseh uralkodó a Római Birodalom igazgatásában is tartós befolyásra tett szert. Ami a belső helyzetet illeti, ebben az időben a fejlődő államrend és a kulturális haladás növekvő követelményeinek megfelelő új, jelentős intézmények alapvetése történt meg. Ebben az időben szilárdult meg ui. a Királyi Tanács és alakult meg az Országos Bíróság, — két olyan intézmény, mely igen alkalmas arra, hogy rajta keresztül figyelemmel kísérhessük az akkori cseh nemzet képviselői és az uralkodók közötti hatalmi viszony kialakulását. A királyi hatalom hanyatlása, s az ország II. Píemysl Otakár halála utáni kormánynélküli zavaros állapota döntően támogatta a cseh rendiség kialakulását. A rendiség a XIV. sz. kezdetén Csehországban így már olyan erős volt, hogy a — bár házasság révén a Premysl-kel rokonságban álló, — de idegen dinasztiából származó uralkodótól, olyan oklevelet volt képes kikényszeríteni, mely tartalmánál fogva mintegy előfutárját jelentette a későbbi választási kapitulációknak. Ez a legrégebbi olyan ismert oklevél, melyet az ország képviselői uralkodójuktól kaptak, s. i