Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Frolov, G.: A Régi Iratok Központi Levéltára a Szovjetunióban : rövid történeti összefoglalás / 118–135. o.
G. Frolov: A Régi Iratok Központi Levéltára 119 képpen számos fontos rendelkezést adott ki, amelyek megteremtették az állami levéltárak tudományosan megalapozott hálózatát, megállapították a levéltári dokumentanyag nyilvántartásának, begyűjtésének, tudományos és technikai feldolgozásának és a szovjet népgazdaság, tudomány és kultúra érdekében való széleskörű felhasználásának alapelveit. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt országunkban nem volt külön levéltári hálózat. Csak aránylag kevés történeti levéltár működött, de ezeket is elszigetelte egymástól az, hogy más-más hatósághoz tartoztak. A levéltárak központosított vezetése abban az időben ismeretlen volt, s ennek következtében szó sem lehetett gyűjtőkörük tudományos megállapításáról. Ezért azután a történeti levéltárakban meglehetősen rendszertelenül gyűjtötték össze ä dokumentum-f ondókat, köztük a középkoriakat is. Az a körülmény, hogy a nagyiparosok, a nagybirtokosok stb. levéltárai magántulajdonban voltak, még jobban fokozta ezt az elszigeteltséget és rendszertelenséget. A levéltárügy nem kielégítő állapota a forradalom előtti Oroszországban levéltári reformkísérletek megszületéséhez vezetett (G. A. Rosenkampf tervezete 1820-ban, N. V. Kalacsov tervezete 1869-ben, D. J. Szamok vaszov tervezete 1899-ben). De az uralkodóosztályoknak nem volt érdeke ezek megvalósítása és ezért a cárizmus alatt mindezek a reformtervezetek megvalósítatlanok maradtak. A Szovjetunióban a különböző hivatalok, szervezetek és intézmények irattárain kívül az állami levéltárak kiterjedt hálózata működik. A legnagyobb levéltárak a központi, országos állami levéltárak, amelyek a Szovjetunió állami levéltári fondjának legfontosabb részét őrzik és teszik használhatóvá. A jelen összefoglalóban röviden ismertetjük az egyik ilyen levéltár, a Régi Iratok Központi Állami Levéltára kialakulásának történetét, dokumentumainak összetételét és tartalmát. A Régi Iratok Központi Állami Levéltára egyike az ország legnagyobb állami levéltárainak. Ez a levéltár őrzi a Szovjetunió középkori történetére és a kapitalizmus kezdeti szakaszára vonatkozó levéltári fondókat. A dokumentumok legnagyobb része a XVI—XVIII. századból való. Ez a levéltár 1917 októbere után jött létre, olymódon, hogy fokozatosan egyesítették a forradalom előtti Oroszország néhány történeti levéltárát. Lényegében 1918 és 1924 között alakult ki, amikor az országban megtörtént a dokumentumoknak a szovjet állami levéltárak újonnan létrehozott hálózatába történő tömeges összpontosítása. Ennek az összpontosításnak folyamán sok korábban kialakult régi dokumentumgyűjteményt fokozatosan a volt Moszkvai Igazságügyminisztériumi Levéltárban — az ország legnagyobb forradalom előtti történeti levéltárában — összpontosították. Ennek a- volt minisztériumi levéltárnak falai között gyűjtötték össze tehát azoknak a régi dokumentumoknak tömegét, amelyek a jelenlegi Régi Iratok Központi Állami Levéltára anyagának túlnyomó részét alkotják. A Moszkvai Igazságügyminisztériumi Levéltár 1852-ben jött létre, a Szenátus moszkvai ügyosztályai mellett működött három nagy levéltárból:
