Levéltári Közlemények, 27. (1956)

Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Vörös Károly: A levéltári iratanyag nemzetközi felhasználásának néhány kérdése : különös tekintettel a magyar levéltárügy helyzetére és feladataira / 103–117. o.

11.0 Vörös Károly — anyagot őriznek a Szovjetunió levéltárai. Eddig elkészült Útmutatóik alapján a központi szerveknél keletkezett, szempontunkból kétségtelenül legjelentősebb magyar vonatkozású iratanyagról már van bizonyos tudomásunk. Nyugat- és Dél-Európa levéltárainak magyarországi vonatkozású , anyagából már kb. egy évszázad óta merítenek a nem egyszer legkiválóbb történészeink gondozásában megjelent forráskiadványaink. Történetünk legkülönbözőbb korszakaira értékes okmánytárakkal, forráspublikációkkal rendelkezünk Párizs, London, Brüsszel, Hága, Velence, a német fejedelemségek és mindenekelőtt — főleg a középkori anyagot illetőleg — a Vatikán levéltáraiból. Nemzeti múltunk leghaladóbb politikai, kulturális hagyományainak gazdag dokumentum-gyűjteményei ezek: gondoljunk akár a középkori olasz egyetemeken járt magyar egyetemi hallgatók névsoraira, vagy a reformáció kezdeteinek Brüsszelben lévő rendkívül jelentős forrásanyagára, a törökkel élet-halál harcát vívó Magyarországról szóló velencei követjelentésekre, II. Rákóczi Ferenc francia összeköttetéseinek dokumentumaira, az 1848 utáni magyar emigráció angol, amerikai kapcsolatait megvilágító iratanyagra. Ugyanígy történtek kísérletek török, illetőleg török eredetű levéltári anyag közzétételére is: ennek legújabb eredményeképp Fekete Lajos a siyaquat-írásról szóló, Kossuth-díjas, hatalmas dokumentum-kiadványára hivatkozhatunk. Mindezen korábbi feltárások meglehetősen rapszodikus, főleg régebbi anyagukban inkább egyéni kutatói szenvedély, mintsem tervszerű, szervezett felmérés nyomán létrejött eddigi hazai eredményeit nagy vonásokban a magyar történet Kosáry Domokos szerkesztette bibliográfiájának megfelelő fejezete, még részletesebben a Comité International des Sciences . Historiques Bulletinjének 1932. évi számában megjelent bibliográfiai jellegű összeállítás tartalmazza. Ha a II. világháború kezdete óta eltelt években forrásbázisunk főleg nyugat-európai vonatkozású kiszélesítésében bizonyos megtorpanás volt is megfigyelhető, ennek a hiányosságnak pótlása levéltárügyünk nemzetközi kapcsolataiban a jövőben az eddiginél lényegesen nagyobb szerepet kell hogy kapjon. 2. Amint a szomszédos népek múltjának forrásbázisa számos magyar vonatkozást mutat, úgy bővelkedik a Magyarországon lévő forrásbázis is, elsősorban a szomszéd népekre vonatkozó adatokban. Ez közvetlenül abból a már említett tényből származik, hogy a magyar állam 1918 előtti központi kormányszerveinek iratanyaga jelenleg is Budapesten az Országos Levéltár őrizetében található. Ugyanígy a Magyar Országos Levéltár őrzi számos nagy, e területeken is birtokokkal rendelkező család levéltárát. A Központi Gazdasági Levéltár őrizetében vannak a magyar kapitalista gazdasági élet kulcsfontosságú, e területekre vonatkozó Összeköttetéseiket még 1918 után is fenntartó szerveinek megmaradt levéltárai. Amennyire rászorulnak az e központi szervek anyagában dolgozó kutatóink a csehszlovák, román, jugoszláv, szovjet levéltárak iratanyagára, legalább anynyira szükséges az ott kutatók számára a magyar központi levéltárak iratanyagának ismerete. E vonatkozásban teljességre törekvő felmérés eddig tudomásunk szerint csak lengyel részről történt, a Krakkóban 1919-ben megjelent Sprawozdanie z poszukiwan na wegrzech c. munkálatban. Első-