Levéltári Közlemények, 27. (1956)
Levéltári Közlemények, 27. (1956) - Vörös Károly: A levéltári iratanyag nemzetközi felhasználásának néhány kérdése : különös tekintettel a magyar levéltárügy helyzetére és feladataira / 103–117. o.
A levéltári iratanyag nemzetközi felhasználása 111 sorban az a több mint 30 km terjedelmű iratanyag, melyet a Magyar Országos Levéltár őriz, túlnyomó részében nemcsak a mai Magyarország, hanem az egész Kárpát-medence 1918 előtti történetének is felbecsülhetetlen értékű forrásbázisa. Akkor tehát, mikor forrásbázisunk kitágítására irányuló nemzetközi kapcsolataink lehetőségét és az ennek során esedékes teendőket vizsgáljuk, ezt a körülményt semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni. • 3. Végül megemlítendő, hogy a saját és a szomszéd népek forrásbázisának ez a keveredettsége okozza, hogy mindnyájunk múltja forrásbázisának igen jelentős része fekszik a volt Habsburg birodalom központi levéltáraiban. Abból a szerepből, melyet a Habsburg birodalom Európa e részén játszott, természetesen következik, hogy levéltáraiban fontos adatok találhatók az e területen létező valamennyi ország történetére. Eltekintve itt az előbbiekben már sűrűn említett kulturális és gazdasági, később diplomáciai kapcsolatoktól, a Habsburg birodalom Kelet-Európa jelentős részéi, hosszabb-rövidebb ideig közvetlenül is birtokában tartotta és igazgatta. Csehország és Morvaország a Habsburg-ház, örökös tartományai voltak, Lengyelország felosztásainak eredményeképpen Ausztria hosszú időn át nagy kiterjedésű lengyel területeket is uralma alatt tartott, sőt a jelenleg a Szovjetunió területéhez tartozó Bukovina 1918 előtt ugyancsak osztrák tartomány volt. Jugoszlávia területéből az Osztrák-Magyar Monarchia kezén volt Szlovénia, Bosznia, Hercegovina és a horvát-dalmát tengerpart; sőt a csak 1873-ban megszüntetett határőrvídéki igazgatást is Bécsből irányították. Az osztrák igazgatás legfelső fokán keletkezett iratanyag Kelet-Európa népeit egyformán érdekeltté teszi a bécsi levéltárak minél szélésebbkörű feltárásában, még azok után is, hogy a speciálisan velük kapcsolatos szervek által létrehozott fondók jelentős részét ezek az államok az első világháború után Bécsből már megkapták. Ugyanakkor véleményünk szerint a Habsburg birodalom múltjával foglalkozó osztrák kutatók és levéltárosok számára is — főleg az őket a második világháború során ért 'súlyos anyagveszteségek után — forrásbázist jelenthet a hajdani birodalom e részein keletkezett s levéltáraiban őrzött iratanyag. 4. Mindezeknek alapján múltunk forrásbázisának kiszélesítésére célzó nemzetközi kapcsolataink irányát .és feladatait az alábbiakban látjuk: Megteremteni a lehetőségét annak, hogy a hazai kutatók minél simábban-hozzáférhessenek olyan levéltári forrásanyaghoz, melyet az 1918 előtti Magyarország határainkon kívül eső, területén őriznek. Megtalálni azokat a formákat, melyek között a legeredményesebben tudjuk elősegíteni mindazon országok kutatóinak munkáját, mely országok számára a volt magyar központi kormányszervek vagy más iratképzők (család, vállalat, bank, vármegye stb.) Budapesten vagy vidéken őrzött' iratanyaga forrásbázist jelent. Tájékozódni az osztrák levéltárosokkal egyetértésben az osztrák — elsősorban bécsi — levéltárak magyar vonatkozású anyaga kutatási lehetőségeinek biztosításáról, ill. fejlesztéséről.
