Levéltári Közlemények, 26. (1955)
Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában / 148–187. o.
Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában 157 megtörtént, hogy az érkezett irat tisztán maradt részére vezették rá a fejedelem válaszának fogalmazványát. Az erdélyi ügyekben kiadott rendeleteket is bevezették a fejedelem leveleskönyveibe. 14 Visszatérve a gyulafehérvári országgyűlésre, az országgyűlés megszervezte az országos commissariatus intézményét. Erre égetően szükség volt ahhoz, hogy a hadak tartását rendszeressé lehessen tenni. A személy megválasztásánál azonban súlyos hiba történt: főcommissariusnak az erdélyi ügyekben még nem eléggé járatos Radvánszky javaslatára Száva Mihályt választották meg, ezt a még az erdélyi"-urak átlagánál is lelkiismeretlenebb, hirtelen felkapaszkodott urat, aki az 1690-es években mint a sóbányák adminisztrátora harácsolt össze vagyont, azután elnyerte Zaránd megye főispán•ságát, 1705 végén pedig sietve pártolt el a fejedelemtől. Minden natio-ból egy-egy személyt állítottak mellé: a megyék részéről Szilvási Jánost, a székely székek részéről Keresztúri Miklóst, a szász nemzet részéről Auner Pétert; emellett a testület mellé még Sándor Zsigmondot és Csernátoni Józsefet is beosztották. 15 Kettős commissariusi hálózat alakult ki: az egyik a provinciális commissariusok hálózata, a másik a hadicommissariusoké. A commissariatus megalakulásának kétségkívül megvolt a maga pozitív jelentősége. Ugyanakkor azonban — elsősorban vezetőjének megválasztása miatt — komoly hatásköri összeütközések alapja is volt. A commissariusnak szükségképpen a kincstári igazgatás szerveihez kellett fordulnia pénzért és élelemért, s ez időnként, mint látni fogjuk, — a pénzszerzés módjáról nem is beszélve, — komoly károkat okozott elsőrendű fontosságú kincstári szervek munkájában. A kincstári igazgatásban a gyulafehérvári országgyűlés idején szintén változás állott be. Száva Mihály commissariusi tiszte mellé elnyerte még a sóinspectorságot is. s bármennyire is rúgkapált a dolog ellen Teleki, Radvánszky úgy látta jónak, hogy a sóinspectoratus kerüljön ki Teleki felügyelete alól; »megmondám« (Telekinek) — irta július 13-án a biztos a fejedelemnek — »hogy én nem hallottam, parancsolta volna Nagyságod Száva uramnak az ő kegyelmitül való dependentiát... ugyanis Kegyelmes Uram, igen jól eshet ez, mert a sóbéli fejedelmi jövedelmet praescindálván fiscalitások jövedelmitül, amaz aranyváltásra deputáltathatik«. 16 Radvánszkynak azonban ebben a vonatkozásban is csalódnia kellett; Száva ugyan nem segítette pénzzel az érchegységi aranyváltást. A só szállítása szintén kikerült Teleki Mihály hatásköréből. A fejedelem 1704. június 20-án Szluha Györgyöt küldte be »nemes Erdély országában lévő aknákrul Somlyóig s onnan Csegéig s úgy a szolnoki portusokig való bizonyos számú ezer sónak kiszállítására commissariusnak-«. 17 Szluha kezébe került az erdélyi só szállításának ügye teljes egészében. i* L.: AR XII. 317. skk. o., RL II. 2. a, b, II. 3. h (Pr. R. I. 351—352.), R—A: C. E, F. 135 13 Csutak: Törvények... 183—184. o. Arra, hogy Szávát Radvánszky javasolta főcommissariusnak, 1.: Radvánszky-lt. III. o. XXXIII:28. Radvánszky 1704. július 13-án Rákóczinak tett jelentésében dicsérőleg nyilatkozik Száváról: »Bizony Száva uram industriosus s punctualis ember s már most sokak privata interessantiáját impediáló«. Ami a privata interessantia-k impediálását illeti, Száva valóban útját állta más harácsolóknak —, hogy magának kaparinthassa meg a koncot. 16 R. Kiss I.: 158. o. 17 RL: H. 3. h.: 1:226. o.
